Egy felekezethez, vallási csoporthoz való tartozás ma is lehet kiváltó oka annak, hogy valaki üldözötté, áldozattá váljon. A legtöbb támadás a vallási diszkriminációt monitorozó intézetek kutatásai alapján a keresztényeket éri. Különösen súlyos a helyzet a Közel-Keleten, a kereszténység bölcsőjében, ahol  kétezer éves keresztény közösségek megmaradását fenyegeti veszély.

A naponta ismétlődő robbantások, véres összecsapások, az egész Közel-Kelet és Észak-Afrika nagy részét elárasztó humanitárius katasztrófa a hírösszeállítások rutinszerűen ismételt elemévé vált. A térség háború és erőszak sújtotta országaiban a személyes és a közösségi tragédiák mindenkit érintenek. 
A keresztények sorsa azonban kiemelt figyelmet követel, hiszen az elmúlt évek eseményei korábban soha nem látott mértékben rázták meg közösségeiket és gyorsították fel számarányuk radikális csökkenését. 
A nyugati kultúra keresztény gyökerei a Közel-Kelet véráztatta földjébe ágyazottak, kitépésük, elhalásuk az egyetemes emberi civilizációt alapjaiban rengetheti meg.

A szélsőséges, dzsihadista szervezetek és a muszlimok közé semmi esetre sem tehető egyenlőségjel. Az iszlám legszélsőségesebb értelmezését valló dzsihadista szalafizmus a 20. század második felében alakult ki. A jelenkori dzsihadizmus legmeghatározóbb szervezete a magát “Iszlám Állam Irakban és Levantében” (röviden ISIS) nevező terrorszervezet. Az ISIS mellett azonban többszáz hasonló elveket valló fegyveres csoport működik a térségben.

Az emberek ellen elkövetett erőszak mellett mindennaposak az épített örökség elleni támadások is. A keresztények kultikus helyei a terroristák számára a pogányság jelképei, amelyeket el kell pusztítani. A támadások célja egyrészt a szimbolikus jelentőségű épületek megsemmisítése, másrészt pedig lakóházak lerombolása.

A támadások és keresztényellenes atrocitások következményeként évtizedek óta tart a keresztények elvándorlása a Közel-Keletről. Ennek nyomán végleg eltűnhet a kereszténység a térségből.

A közel-keleti keresztény közösségek apadása kétségbeejtő méreteket öltött az elmúlt években. Reménységet tápláló fejleményekre és kezdeményezésekre is találunk azonban példát. Világszerte egyre több erőfeszítés történik, amelyeknek célja a probléma hangsúlyozása mellett az otthonmaradás, az újjáépítés és a hazatérés elősegítése.

A kiállítás célja, hogy tudományos alapokra helyezve, történetileg és szakmailag alátámasztva felhívja a figyelmet a Közel-Keleten zajló folyamatokra, rámutatasson a helyzet tarthatatlanságára, feltárja az okokat, és felvázolja a következményeket.
A bemutatott személyes történeteken keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet azokra az egyénekre, akik egy-egy közösséghez, kultúrához való tartozásuk miatt szenvednek el ma is rendkívül súlyos atrocitásokat.

A Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar és keresztény kultúrának, illetve annak történeti örökségének őrzője és kezelője, feladatának tartja, hogy ezeket a problémákat kielemezze és érzékenyen megjelenítse. 

Főkurátor: Dr. Speidl Bianka (Migrációkutató Intézet)
Szakértő, kurátor: Horváth- Sántha Hanga (Migrációkutató Intézet)
Szakértő, kurátor: Mércz András (Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete)
Szaktanácsadó: Dr. Kiss Etele (Magyar Nemzeti Múzeum)
Projektkoordinátor: Varga Lujza (Magyar Nemzeti Múzeum)

A kiállítás az állandó kiállítás belépőjegyével látogatható.