A szíriai kereszténység eddig főleg úgy szerepelt a hírekben, mint a polgárháború egyik fő áldozata. De sokan most megpróbálnak ellenállni.

A kis iroda olyan alaposan el van dugva egy mellékutcában, hogy elsőre nehéz komolyan venni. Odabent fiatalemberek üldögélnek a térdükön keresztbe fektetett fegyverrel, valamelyik egyenruhában, a másik civilben. Nem ritka látvány ez manapság Szíriában – az országban annyi fegyveres csoport van, megszámolni se lehet –, leszámítva talán, hogy az iroda olyan tiszta, hogy enni lehetne a padlóról, és a fegyveresek többsége meglepően jómódúnak tűnik. Továbbá a falon lévő felirat nem arabul, de nem is kurdul van (Északkelet-Szíria két fő nyelve), a logónak pedig egy kereszt van a közepén.

Sutoro rendőrséget jelent arámi nyelven, ami a térség asszíriai keresztény közösségeinek a nyelve. Vannak, akik milíciának hívják, de valójában inkább csak egy fegyveres polgárőrség. Tagjai Kamisli, Kahtánija és Malikíja városainak utcáin járőröznek Északkelet-Szíriában, ahol a többségi kurdok, illetve az arab és keresztény kisebbségek már több mint egy éve brutális háborút vívnak a szír kormány ellen harcoló arab felkelő csoportokkal, köztük az al-Kaida helyi szervezetével. (A kurdok a harmadik erőt képviselik a szír polgárháborúban, se a kormánnyal, se az ellenzékkel nem tartanak.)

A szíriai keresztények az elmúlt időszakban főleg úgy szerepeltek a hírekben, mint a szíriai polgárháború áldozatai. A közösség inkább a kormányoldalhoz húz az egyre inkább etnikai-vallási színezetet öltő háborúban, szemben a folyamatosan radikalizálódó, soraik közt egyre több szélsőséges iszlamistát felsorakoztató felkelőkkel. Becslések szerint csaknem félmillió keresztény hagyta el otthonát, a teljes közösség közel harmada. De vannak, akik ellenállnak.

„Azért hoztuk létre ezt a csoportot, hogy megvédjük magunkat, hogy megmutassuk az embereknek, nem kell elhagyniuk a földjüket. Az iszlamisták célkeresztjében vagyunk” – mondja a Sutoro kahtánijai parancsnoka. Mint sok keresztény, ő sem akarja elárulni a nevét, mert fél, hogy a publicitás csak bajt hozna rá. A keresztény fegyveres csoport nem önmagában működik, hanem a kurd biztonsági erőkkel együtt, akik ebben a térségben a meghatározó tényezők. Főleg járőrözéssel, ellenőrzőpontok működtetésével, kisebb bűnesetek elhárításával és felderítésével foglalkoznak, de állítólag egy alakulatuk a kurdok mellett a fronton harcol az iszlamisták és a többi felkelő csoport ellen.

A kurdok elvileg nem tűrnek meg semmilyen más fegyveres csapatot a területükön – éppen ez az egyik oka annak, hogy Északkelet-Szíriában viszonylagos nyugalom van, legalábbis a frontvonal innenső oldalán –, de azt láthatólag nem bánják, hogy a keresztények fegyverkeznek. „Itt minden közösség egyenlő, szóval nekik is joguk van hozzá, hogy megvédjék a saját területüket” – mondja Sahín Jakúb, a kurd rendőrség szóvivője Malikíjában. „Minden lépésüket egyeztetik velünk, és csak körülbelül húszan vannak ebben a városban.” Nem voltak mindig ennyire türelmesek: amikor a Sutoro először megjelent Malikíjában, néhány hónappal ezelőtt, a kurdok lefegyverezték őket. Az iszlamisták elleni háború intenzívebbé válása, a kurd városok elleni öngyilkos merényletek láthatólag megváltoztatták a hozzáállást: a kurdok minden fontos közösséget a maguk oldalán akarnak tudni.

Mégis vannak kérdések, amelyek körüllengik a Sutorót, ahogy a keresztény közösség egészét is. A malikíjai és kahtánijai szervezet a Szír Egységpárt ellenőrzése alatt áll, ez a keresztény párt pedig a forradalom oldalán áll a kormánnyal szemben. A kamisli szervezet szimpátiái már kevésbé világosak, és sok keresztény azt mondja, hogy az ottaniak tele vannak a rezsim szimpatizánsaival és kémjeivel. A róluk készült fotókon a kormány zászlaja is fel-feltűnik, persze lehet, hogy ez csak a politikai realitást tükrözi: Kamisliban, a térség városai közül egyedül, a kormányerők még mindig jelen vannak. De mindez azt is mutatja, hogy a keresztények össze vannak zavarodva, és mintha nem tudnák eldönteni, hová álljanak a polgárháborúban, amiről sokuk úgy gondolja, hogy csak nyomorúságot hozott rájuk.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

http://hetek.hu/hit_es_ertekek/201401/menekulnek_vagy_fegyvert_fognak_a_sziriai_keresztenyek