|
Ma már a főleg más felekezetekhez tartozó keresztény asszírok és örmények mellett csupán pár ezer evangéliumi keresztény él ott.
1996-ban mentem először Törökországba. A keresztényeket már akkor is elnyomták, de a helyzet még nyugodt volt. 2000 környékén indult a médiában a keresztények, és különösen a külföldi misszionáriusok ellen egy hecckampány. A csak pár éve ott élő hittérítőket azzal vádolták, hogy szét akarják szakítani Törökországot – a nemzeti tudatú törökök szemében nincs is ennél rosszabb – és hogy külföldi kémek. A templomokat megrongálták, az egyházi képviselőket szóban és tettben inzultálták, sőt sokukat megölték. Az utóbbi években kicsit megnyugodtak a kedélyek, bár mióta Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) van uralmon, az iszlám még jobban előtérbe került.
Miből gondolja ezt?
Azok a keresztények, akikkel találkoztam, az iszlámizmus előretörésétől félnek. Azt mondják, hogy egyre több iszlám iskola nyílik. Erdoğan előtt (2003-ig) de facto a hadsereg gyakorolta a hatalmat. A katonák őrködtek az Atatürki hagyományoknak megfelelő világi állam fölött, és nem engedték kormányra az iszlámistákat. Erdoğan az iszlámista AKP segítségével azonban a hadseregen belülről kaparintotta meg a hatalmat. A fontos pozíciókat az AKP hívei ragadták magukhoz, és az összeesküvéssel vádolt magas rangú főtiszteket letartóztatták.
Keresztényként éreztették Önnel, hogy Törökországban nemkívánatos személy lenne?
Nem. Az emberek a legtöbbször barátságosak, ha azt mondom, hogy Svájcból jövök, és örülnek, amikor az anyanyelvükön szólítom meg őket. A lakosság többsége nem mereven vallásos. Pár éve egy muzulmán elvitt a mecsetbe, ahol az imám iszlámra akart téríteni. Ő az iszlámot védte, én meg a bibliát. Az egyik fanatikus muszlim fiatal szidalmazott és rettentő mérges lett. Az imám azonban helyretette és figyelmeztette, hogy az iszlám elismeri a kereszténységet. Ez nagy benyomást tett rám. Gyakran beszélgetek hitről a muzulmánokkal, és a legtöbbször tiszteletet kapok.
Mennyire tud szabadon mozogni az országban?
Bárhova eljutok minden korlátozás nélkül. Szokásos értelemben véve svájci és keresztény vagyok. Ha megkérdik, azt válaszolom, hogy üdülni jöttem, és barátokat keresek, ami igaz is.
Névtelenül nyilatkozik. Mitől fél?
Feketelistára kerülhetek, és akkor majd nem engednek be többé az országba. A török hatóságok valószínűleg tudnak rólam, de el akarom kerülni a fölösleges kockázatokat.
És Ön nem sodorja veszélybe a török keresztényeket?
Jelenleg nem. Most még nem olyan rossz a helyzet. De ha az iszlám még jobban erőre kap, és a kormány elnyomja és iszlámra kényszeríti az összes keresztényt, akkor bizony veszélyes lehet.
Mekkora a valószínűsége ennek? Hiszen gyakran épp az evangéliumi gyülekezetek térítenek legaktívabban a muszlimok között.
Persze, az én közösségem is terjeszti az evangélium üzenetét a keresők között. Ebből a szempontból a kormánynak igaza van. A probléma az, hogy a kormány a „külföldi hatalmakkal” – amelyek szét akarják szakítani Törökországot – egy kalap alá veszi a misszionáriusokat és a keresztényeket. Ráadásul a muzulmánok azt hiszik, hogy a keresztények politikai célokra akarják használni a vallást. Holott ők valóban az emberek üdvösségét szolgálják.
Nem zavarja Önt, hogy rendszeresen utazik egy olyan országba, ahol lábbal tiporják a vallásszabadságot?
Visszakérdezek: mennyivel lenne jobb a helyzet Törökországban, ha én otthon ülnék? Éppen a vallásszabadság megsértése miatt kellene még több kereszténynek odamennie, hogy buzdítsuk hittestvéreinket. Az én célom éppen az, hogy lelket öntsek beléjük. Mert tényleg szükségük van a támogatásunkra.
|