A katonai junta 2011. március 30-án visszavonult, és 49 év után átadta a hatalmat a polgári kormánynak. A keresztény kisebbség helyzete azonban nem javul.

A csin nép a 19. században bevándorolt misszionáriusoknak köszönheti a kereszténységet. Újonnan fölvett hitükkel még jobban el akarnak különülni a többségi (buddhista) burmaiaktól.

A csin kisebbség helyzete továbbra is rossz

Bár a katonák 2011. március 30-án átadták a hatalmat a polgári kormánynak, ez semmit sem változtatott az addigi politikán. 2010 áprilisáig a korábbi miniszterelnök lett az új elnök.

A katonai rendszer 1989-ben Mianmarra (sokat mondó kifejezés: Szabadok Földje) változtatta az ország nevét, ám az 1990-ben demokratikusan megválasztott parlament soha nem ülhetett össze, és így nem is hagyhatta jóvá a változtatást. A demokratikus ellenzék továbbra is a Burma nevet használja.

A tábornokok elszigetelték az országot a külvilágtól, és azt akarták, hogy Burmában csak burmaiak éljenek, ezért csak a burmai nyelvet ismerték el, és kötelezővé tették a buddhista vallást. Ha a most hivatalba lépett kormány folytatja ezt a kíméletlen „tisztogató politikát”, mind a nyolc etnikai csoport tagjai hamarosan eltűnhetnek a térképről.

A katonák uralma alatt a csinek szenvedtek legtöbbet, akiknek több mint 80%-a keresztény. Az etnikai kisebbségek közt náluk a legmagasabb a keresztények aránya. Egy emberi jogi csoport 2011 elején nyilvánosságra hozta egy titokban végzett fölmérés eredményét. Eszerint 2010 folyamán a megkérdezett csin háztartások majdnem 92%-át kötelezték kényszermunkára. A keresztény csineknek minden nagyobb településen buddhista templomokat kellett építeniük, de saját templomot nem építhetnek, a meglévőket pedig nem újíthatják föl. Egyes helyeken le kellett rombolniuk a templomukat. Sok csint kényszerítettek a buddhista vallás fölvételére. A tinédzser fiúkat könyörtelenül besorozzák, a nőket és gyerekeket megerőszakolják, földjeiket elkobozzák. A keresztény papok és lelkészek nem kapnak fizetést, jövedelmük kizárólag a hívek adományaitól függ. Amikor elítélnek egy keresztényt, az ellene emelt vád soha nem vallási tevékenység, hanem minden esetben valamilyen önkényesen fölrótt köztörvényes cselekedet. A muzulmán kisebbséget is sanyargatják, és a mecseteket több esetben lerombolják. A rendszer a rettegés légkörét gerjesztve mindet elkövet, hogy kivándorlásra késztesse őket.

Burma, 2011: a keresztény jelképe

Polgárháború?

A katonai rezsim a 2010. novemberi választások után elrendelte a Béke Nobel díjjal kitüntetett Aung San Suu Kyi ellenzéki vezető szabadon bocsátását, aki ekkor még reménykedett a nyitásban. Ám optimizmusa később alaptalannak bizonyult. A civil kormány hivatalba lépésével újabb reménysugár gyúlt, ami nem sokkal később szintén kihunyt.

A polgári kabinet teljes mértékben a katonák akaratától függ, és az új hatalom minden bizonnyal kísérletet tesz a gyűlölt kisebbségek megsemmisítésére. Rövidesen kiderül, hogy a ma még parázsló konfliktusok föllángolása polgárháborúba taszítja-e az országot.

A következmény? A nagyrészt nincstelen, és az etnikai kisebbségekhez tartozó földművesek újabb tömegeit űzik el, vagy mészárolják le. A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a polgári pártok és a katonák céljai között szinte semmi lényeges különbség nincs.