Négy év a lelkésznek

A hatóságok „sikkasztással és kábítószer kereskedelemmel” vádolják Nurlijev lelkészt. Valójában azért került rács mögé, mert egy államilag nem elismert közösség vezetője.

A 45 éves Ilmurad Nurlijev lelkész már három éve próbálja bejegyeztetni a Mari városban működő „Világ Világossága” nevű pünkösdista gyülekezetet. A hatóságok visszatartják az engedélyt, az egyházvezető nem kaphat útlevelet, pénzbüntetést szabtak ki rá, és elkobozták a nála található keresztény irodalmat.

Visszaélés a joggal

A lelkészt 2010. augusztus 27-én vették őrizetbe, és egy túlzsúfolt cellában tartják fogva. Két hónapja semmiféle kapcsolatot sem tarthat fönn a külvilággal, és cukorbetegségét sem kezelik. Nurlijevet 2010. október 21-én két hölgy azzal vádolta meg a bíróságon, hogy „bűnöző múltja van, és elsikkasztott mintegy 125.000.-Ft-nak megfelelő adományt”. A két nő később vissza akarta vonni a vallomást, de a hatóságok ezt nem engedték meg. A 15 védőtanú közül a bíró mindössze hármat hallgatott meg.

A lelkészt drogkereskedelemmel is vádolják. Nurlijev korábban valóban kábítószerfüggő volt, ám 1999-ben radikálisan szakított addigi szokásaival, fölhagyott a drogkereskedelemmel, kereszténységre tért, majd később lelkész lett. Több mint egy évtizede megszabadult káros szenvedélyétől.

A négy év munkatábort Szejdiben kell letöltenie. A szégyenteljes eljárás csúcsa: sem a lelkész, sem felesége nem kapta meg írásban az ítéletet. A fogoly így a törvényben előírt tíznapos fellebbezési határidőnek sem tud eleget tenni. Az ítélet jogerős.A hatóságok „sikkasztással és kábítószer kereskedelemmel” vádolják Nurlijev lelkészt. Valójában azért került rács mögé, mert egy államilag nem elismert közösség vezetője.

Egy diktatúra mindennapjai

Aki bármilyen módon ellenszegül Gurbanguj Berdimuhamedov elnök egyeduralmának, az kegyetlenül meglakol. Az államhoz hű orosz-ortodox egyházon kívül szinte mindenki bűnhődik: a politikai ellenzék tagjai, a keresztények, de az államot bíráló muzulmán csoportok tagjai is. A keresztények közül a szabadegyházak hívői szenvednek leginkább. Gyülekezeteiket csak a legritkább esetekben ismerik el, istentiszteleteiket rendszeresen föloszlatja a rendőrség. A nem bejegyzett gyülekezetek számára vallásos irodalom behozatala és terjesztése, valamint a külfölddel való kapcsolat szigorúan tilos. Az állam még az elismert felekezetek működését is szűk korlátok közt tartja.