A Jobbik Magyarországért Mozgalom elnevezésű, immár parlamenti párt retorikájában rendszeresen nemzeti és keresztény csoportosulásnak nevezi magát. A „nemzeti” jelzőt most hagyjuk, foglalkozzunk a Jobbik keresztény identitásával. Hiszen ha magukat keresztényeknek vallják, elvárhatnánk, hogy határozott kiállást tanúsítanak minden esetben, ha „hittársaikkal” kell szolidaritást vállalniuk. Lássuk, mi ezzel szemben a valóság. Elemzések helyett álljon itt néhány tény.
Az iszlám forradalom hazája
„Irán számára Magyarország a Nyugat, Magyarország számára Irán a Kelet kapuja” – nyilatkozta Vona Gábor pártelnök egy októberi konferencián, melyen a Jobbik iráni üzletemberekkel tárgyalt. Továbbá arról értekezett, hogy a magyar nép – bár nyugaton él – valójában gondolkodásában és kultúrájában a keleti népekhez kapcsolódik, majd a két ország zászlójának hasonlóságait ecsetelte.
Az iráni nagykövet – Hegedűs Lóránd nyitószavainak méltatása után – a felett való örömének adott hangot, hogy a Jobbik által szervezett konferencián nem diplomataként, hanem iráni állampolgárként vehet részt. Sodeif Badri pedig, Ardabil város polgármestere bejelentette: több település mellett meglátogatták Gyöngyöst, Gyöngyöspatát és Tiszavasvárit is, hogy a jövő „gyümölcsöző piaci kapcsolatait” (sic!) feltérképezzék – utóbbi, jobbikos vezetésű településsel testvérvárosi kapcsolatot is létestettek. Az irániak bemutatkozó kiadványának jelmondata így hangzott: „Isten nevében.” Kérdés azonban, hogy „Isten” alatt ugyanarra gondolt-e a magyar fél is?
Az amerikai külügyminisztérium éves jelentése szerint ugyanis Irán – Észak-Korea mellett – élen jár a keresztények ellen elkövetett atrocitások tekintetében. Legutóbb egy iráni lelkész ügye kavarta fel a világ közvéleményét, akit azért ítéltek halálra az iszlamista országban, mert nem volt hajlandó megtagadni keresztény hitét, és visszatérni a muszlim valláshoz. Egy februári adat szerint az ország börtöneiben több mint kétszáz keresztény sínylődik szörnyű körülmények között – és hányan lehetnek még, akikről nem tudunk. Teherán polgármesterének nyilatkozata így már csak hab a tortán: szerinte a keresztények „hamis, rendellenes, korrupt szekta” és „a keresztényekre mért utolsó csapás elkerülhetetlen lesz”.
A beszámolók alapján Vona és párttársai ezeket a kényes témákat nem feszegették az iráni diplomaták előtt.
Ki szorul rá a védelemre?
„Palesztinok leszünk a saját hazánkban” – ezzel a többször ismételt lózunggal fejezi ki a Jobbik együttérzését a palesztin néppel, és ad egyúttal egyértelmű ellenségképet is követői számára. Gyakran demonstrálnak Izrael ellen, persze a palesztin jogvédelem álarcába bújva. Ilyenkor azonban a „nemzeti radikális” politikusok megfeledkeznek szolidaritást vállalni a PFSZ illetve a Hamasz által uralt területeken üldöztetést szenvedő keresztény arabokkal. Egy ciszjordániai keresztény testvérpárt például kémkedéssel vádoltak meg, mert német turistákkal merészeltek együtt imádkozni. Egyiküknek sikerült Norvégiába menekülnie, testvérét azonban hosszú, kínzásokban és megalázó bánásmódban bővelkedő fogság után halálra ítélték – aminek végrehajtásától csak egy izraeli katonai akció mentette meg. További problémát jelent a muszlimok erőszakos területfoglalása, amit többek között brutális megfélemlítésekkel érnek el. Az illegális ügyletek ellen a hatóságok semmit sem tesznek, így a korábban keresztény többségű városrészeket is mesterségesen muszlimmá formálják: így történt ez Betlehemmel is, ahol a korábbi 90%-ról 20%-ra csökkent a keresztény lakosság aránya. A Hamasz terrorszervezet által ellenőrzött Gázai övezetben azonban még rosszabb a helyzet: állandó fenyegetésekkel igyekeznek elüldözni a keresztényeket, de a gyilkosságoktól sem riadnak vissza. A Palesztin Biblia Társaság egyik Gázában maradt alkalmazottját például sorozatos fenyegetések után 2007-ben elrabolták. A férfinek még megengedték, hogy hazatelefonáljon, hogy „később ér haza”, azonban már csak a holttestét találták meg. Érzékeny kérdés továbbá a palesztin területeken található zsidó-keresztény emlék- és zarándokhelyek biztonsága, aminek érdekében a Palesztin Hatóság semmilyen erőfeszítést nem tesz, így az elmúlt években több támadás is érte őket. Mint ismeretes, a palesztin vezetők olyan területeket követelnek a „békekötés” fejében, melyek fontos zsidó és keresztény szent helyeket foglalnak magukba, ami az előzmények ismeretében nem sok jóval kecsegtet. Korábban volt már rá példa (48-67-ig), hogy a júdaizmus és a kereszténység szent városa, Jeruzsálem arab ellenőrzés alá került, ez idő alatt zsinagógákat és templomokat értek támadások, és korlátozott volt a bibliai szent helyek látogathatósága, nem beszélve a Szentírás történelmi hitelességére vonatkozó régészeti leletek szisztematikus megsemmisítéséről.
A Jobbik a Hamasz és a PFSZ törekvéseit – az önkényesen kikiáltott állammal és Izrael felszámolásával együtt – lelkesen támogatja.
Egyéb frontok
A fent említett konferenciával kapcsolatban Vona Gábor kijelentette azt is, hogy hasonló kapcsolatokat kezdeményeznek Törökországgal ill. török üzleti körökkel is. A 20. század eleji örmény népirtás ugyan régen volt már, de manapság sem rózsás a helyzetük az ország etnikai és vallási kisebbségeinek. Az Open Doors keresztény jogvédő szervezet a vallásüldözésben élenjáró országok között a 30., más szervezetek a 14. helyre „rangsorolták” a kis-ázsiai államot, ahol az ország keresztény lakosságának száma drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben: a második világháború alatt még kétmillióan voltak, mára ez a szám százezer alá zuhant. Tiszavasvári jobbikos vezetése pedig újabb testvérvárosi együttműködés megkötésére készül a kínai Yichunnel. Kína idén a 13. helyet foglalja el az Open Doors feketelistáján, amit keresztények bebörtönzésével és a keresztény-ellenes diszkriminációval érdemelt ki.
Általánosságban elmondható, hogy a jobbikos képviselők rendszeresen igen barátian nyilatkoznak az arab ill. muszlim rezsimekről, kifejezik szimpátiájukat az iszlám felé (lásd: Arab-Magyar Barátság Napja Vona Gábor szervezésében). Holott a legtöbb muzulmán többségű országban a keresztények legjobb esetben is alárendelt, jogfosztott tagjai a társadalomnak, hitük gyakorlásában korlátozva vannak. Sokkal gyakoribb azonban, hogy különböző mértékű fizikai agressziónak is ki vannak téve. Valójában a térség egyetlen olyan országa, ahol a keresztények biztonságban érezhetik magukat és jogegyenlőséget élvezhetnek: Izrael. A Jobbik mégsem utóbbi országgal igyekszik elmélyíteni diplomáciai kapcsolatait, hanem olyan iszlamista diktatúrákkal, melyek saját keresztény állampolgáraik ellen háborút folytatnak, és igyekeznek a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás minden nyomát eltüntetni.
