A tanulmány a kisegyházak, felekezetek, szekták, vallási közösségek és az állami, állambiztonsági szervek kapcsolatát vizsgálja 1945 és 1990 között az egyházi elhárítás és a hálózati személyek jelentéseinek tükrében. Helyenként a korabeli államvédelmi, állambiztonság illetékeseinek szemszögéből láttatja az eseményeket és a mindenkori hivatalos álláspontnak megfelelő értékeléseket idéz.
A tanulmány nem érinti a rendszerváltás utáni eseményeket, az egyházpolitikai, vallástörténeti, hitéleti és személyi vitákat, tartózkodik a szélsőséges véleményektől. A dokumentumok túlnyomó többsége az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából, a tudományos kutató munka helyszínéről származik. Az ÁBTL csak a fenti időszak iratait őrzi.
Budapest, 2019. december havában. A Szerző
Kisegyházak, szekták, vallási közösségek
és az állambiztonság
- július 30-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszterének: Erdei Ferencnek a miniszteri tanácsosa: dr. Szebenyi Endre, a miniszter rendeletére hivatkozva értesíti a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségét a belügyminiszterhez írt 250.105./1945.VI.3. sz. kérelmükkel kapcsolatos hivatalos válaszról.
„Tárgy: Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének működése.
Fenti számú kérelmükre megengedem, hogy a Magyarországi Szabadegyházak (baptista, methodista, adventista, Ókatolikus, keresztyén testvérgyülekezetek, üdvhadsereg, Krisztus hívő zsidók gyülekezete) evangéliumi munkásait (lelkipásztorokat, diakónusokat, evangélistákat, stb.) magyar nyelvű személyi igazolással lássa el, abból a célból, hogy az igazolvány tulajdonosai magukat szükség esetén a hatóságok előtt kellőképpen igazolhassák.
Értesítem Címet, hogy fenti számú rendeletem visszavonásáig Cím kizárólag vallásos összejövetelei nem esnek a gyülekezési tilalom alá, úgyszintén templomaik, imatermeik és kifejezetten egyházi célokra szolgáló helyiségeik a hatóságok igénybevétele alól mentesek.
Szövetségüknek társadalmi gyűjtésre vonatkozó kérelmét a fennálló jogszabályaink szerint esetenként fogom elbírálni.
Budapest, 1945. évi július hó 30.
A miniszter rendeletéből:
Dr. Szebenyi s.k.
miniszteri tanácsos
Másolat megküldve:
Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányának
Budapest
Bajza u. 52.
(A Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének működését engedélyezi a belügyminiszter 1945. július 30-án)
A szabadegyházakról – kisegyházak, szekták, önálló felekezetek, vallási közösségek, csoportok, stb. – ezt követően hosszú éveken át csak a jelentések szintjén esik szó a klerikális reakció elleni harcban, az ellenséges tevékenység operatív felderítése, elhárítása során. Az állambiztonság kísérletet sem tesz átfogó, rendszerszemléletű értékelésre, összefüggésben a társadalmi mozgásokkal, a jogi és politikai háttérrel, beéri alkalmi csoportosításokkal, elnagyolt és felszínes információkkal és következtetésekkel, a pártos ítélkezés ateista közhelyeivel és sablonjaival.
A rendszerváltást megelőző négy évben lesz elkerülhetetlen az elmélyültebb szembenézés a szabad vallásgyakorlás korlátaival, a hitüket másképp megélni akarók alkotmányos törekvéseivel. Az állambiztonság rákényszerül a valósághoz közelítő elemző munkára, a kisegyházak megkülönböztetések nélküli számbavételére, tevékenységük differenciált értékelésére, törekvéseik jobb megértésére, s egyúttal felkészülve a reformok megkívánta párbeszédre és együttműködésre.
1987-ben születik a témakör első említésre méltó feldolgozása a Rendőrtiszti Főiskolán „Az ellenség tanulmányozása” tárgykörben, Tóth Ferenc¨ ”Ellenséges tevékenység egyházi területen” című ideiglenes jegyzetében. (ÁBTL 4.1. A-3971). Majd 1989-ben jelenteti meg a BM Kiadó a rendszerváltás előtti legalaposabb kézikönyvet a vallásokról, a Dr. Balázs Tibor szerkesztette „Igaz hittel” címűt. (ÁBTL 4.1. A-3247)
(„Ellenséges tevékenység egyházi területen”, 1987)
Az utóbbi szándékát jelzi, hogy az előszót Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnöke írta. Rámutat, hogy az utóbbi évek mulasztását igyekszik pótolni a kézikönyv, egyebek között azért is, mert a fiatalság még mindig nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy kellőképpen eligazodhasson a vallás és az egyházak működése nem egyszerű kérdéseiben.
„Hazánkban több vallási felekezet működik, egymástól eltérő alapállással – hitelvekkel, liturgikus gyakorlattal – tömegbefolyással. Ettől függetlenül valamennyien kényesek hitük igazságára, tanításuk ’egyedül üdvözítő’ voltára. Ez a ’szuper érzékeny’ igény vallástörténeti ismereteket, körültekintő és tapintatos hozzáállást, magas fokú empátia készséget kíván a velük való foglalkozás során.”- mutat rá az ÁEH elnöke, aki a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a társadalmi megújulás terhe nagy súllyal nehezedik mindenkire.
A hazánkban működő szabadegyházakról (kisegyházakról) a belügyi kiadvány leírja, hogy legtöbbjük a XIX. században alakult, jobbára a reformáció által létrehozott protestáns egyházakból szakadtak ki, kezdetben ellenzéki csoportosulásként, majd vallási szektaként, később önálló egyházként. Két összefüggésben fejtettek ki ellenállást a történelmi vagy a megreformált egyházakkal szemben:
- A kereszténység lényegétől eltérőnek minősítették az egyházi hierarchiát, intézményrendszert, különösen annak hatalmi megnyilvánulásait.
- Kiábrándulva az osztálytársadalomból, gyakorlatilag a ’bűnös világtól’ elfordulva, a kisközösségeket, a hívek és a papok (prédikátorok) egyenjogúságát, a gyülekezetek önálló önkormányzaton alapuló életét tartják fontosnak.
Erőteljes térnyerésük a XIX. – XX. században következett be, amikor a nyugatot járt céhlegények, mesteremberek, illetve az ideérkező vendégmunkások behozták az országba a Bibliához ragaszkodó tanításaikat. Elterjedésük éppen ezért elsősorban a legszegényebb vidékeken volt tapasztalható. 1945 előtt – így a belügyi kiadvány – megalázó megkülönböztetésben részesültek a történelmi egyházaktól és az állami szervektől. Ezért is volt rájuk jellemző az elzárkózás, a befelé fordulás, az illegáció.
1950-ben a Szabadegyházak Szövetsége átalakult a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsává. Ezek után a Szabadegyházak Tanácsának tagegyházait, illetve a Tanácshoz nem tartozó felekezeteket sorolja fel és jellemzi a kiadvány. Az erről szóló ismereteket én itt kiegészítem a már említett megelőző, 1987-es Jegyzetben megjelentekkel, néhol megemlítve az aktuális adatokat is.
Szabadegyházak Tanácsa (SZET)
A kisegyházak érdekvédelmük, zavartalan működésük érdekében a Szabadegyházak Tanácsában egyesültek, megtartva autonómiájukat. A Tanács segítő, koordináló, konzultatív testület, nem felekezeti, hanem egyesületi jellegű. Célja a tagegyházak együttmunkálkodásának előmozdítása, a napi feladatok elvégzése a közös célok érdekében. Szervei: Elnök, Plenáris Tanács, Elnökségi Tanács.
A Szabadegyházak Tanácsának Konferenciája: a tagegyházak lelkészeinek, prédikátorainak, igehirdetőinek és felelős vezetőinek munkaközössége, amelyet az elnökség kétévenként hív össze. A kisegyházak világközpontjaitól jelentős anyagi támogatást kapnak. 1989. december 12-én szűnt meg.
A Szabadegyházak Tanácsának tagegyházai:
- Magyarországi Baptista Egyház
- Magyarországi Hetednapi Adventista Egyház
- Magyarországi Metodista Egyház
- Evangéliumi Pünkösdi Közösség
- Isten Egyháza
- Keresztyén Testvér Gyülekezet
- Szabad Keresztyén Gyülekezet
- Őskeresztyén Apostoli Egyház
- Élő Isten Gyülekezete
A Szabadegyházak Tanácsához nem tartozó felekezetek:
- Krisztusban hívő Nazarénus Gyülekezet
- Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
- Unitárius Egyház
- Buddhista Misszió
- Magyar Iszlám Közösség
Működési engedély nélkül működő szekták 1987-ben:
- Jehova Tanúi
- Őrálló Reform Adventisták
- Hare Krisna Mozgalom
- Mormon Egyház
- Moon szekta
- Új Apostoli Egyház
A SZET tagegyházairól:
Magyarországi Baptista Egyház
1612-ben Londonban alapította az első gyülekezetet John Smith prédikátor. Európában 1842-ben Johann Gerhard Oncken hívott életre gyülekezetet Hamburgban.
A Hamburgból hazatérő Rottmayer János kisiparos hozta be Magyarországra 1846-ban, s májusban Budapesten alakult meg az első gyülekezet. Ő szervezte a második missziót is. A harmadikat 1873-ban Meyer Henrik. A sokáig önállóan működő gyülekezetek 1900-ban szövetségbe tömörültek. 1905-ben Ócsán egy közgyűlésen elfogadták a „Hitvallomása és szerkezete a keresztelt keresztény gyülekezeteknek, melyeket közönségesen baptistáknak neveznek” címet viselő alapokmányt. Ezt az „Ócsai hitvallás” –t az állami szervek is tiszteletben tartották. (77.092/1905 sz. VKM rendelet). Az állami elismerés után szerveződésük felgyorsult. Az 1947 évi XXXIII T. C. megszüntette a bevett és elismert felekezetek megkülönböztetését, egyenjogúsította a vallásfelekezeteket. A baptisták 1955-től használják mai megnevezésüket.
Tanításuk és hitéletük gyakorlati forrása az Újszövetség és az őskeresztény gyülekezetek példája. A „baptista” kifejezés bemerítőt jelent, az Újszövetség eredeti görög szövegéből származik, („baptidzó”: bemeríteni, bemártani), utalva arra, hogy a baptisták hitvallás alapján és bemerítéssel keresztelnek Jézus Krisztus rendelkezésének és az újszövetségi gyakorlatnak megfelelően. A személyes döntésen alapuló, önkéntesen vállalt, tevékeny gyülekezeti tagság elvét vallják, elutasítják az államegyház (vagy népegyház) intézményét, az állam és az egyház szétválasztásának hívei.
A legnagyobb protestáns közösség a világon. Egyháztörténeti vélemény szerint, a reformátusok és a baptisták között az egyetlen lényeges különbség, hogy a baptisták csak hitvalló felnőtteket keresztelnek teljes vízbemerítéssel.
A kisegyháznak 1989-ben négy egyházkerület száz körzete 430 gyülekezetében kb. 20 ezer hívő tagja és 100 lelkésze volt hazánkban. Tagja a Magyarországi Ökumenikus Tanácsnak, a Keresztyén Békekonferenciának, az Egyházak Világtanácsának és a Baptista Világszövetségnek. Hetilapja a „Békehírnök”.
Ma közel 300 településen mintegy 50 ezer hívőt számlálnak.
Hetednapi Adventista Egyház
Jézus Krisztus második eljövetelét váró és hirdető vallási közösség. Alapítója William Miller (USA) 1816-ban, akit 1845-ben magatartása miatt kizártak az egyházból.
Miller tanítása szerint a Biblia, Dániel könyve 8. rész 14. pontjában megjövendölt próféciai idő 1844-ben véget ért és ehhez számítva ezer évet, már elkezdődött a világvége eljövetelének előkészítése. A mozgalom központja ma is az USA. A mai vezetők azt vallják, hogy Miller számításai helyesek voltak. Krisztus már elkezdte újabb eljövetelének előkészítését, amit a pápa – mint antikrisztus – akadályoz, illetve fékez.
Hazánkban az első gyülekezet 1898-ban Fogarason alakult meg Ludwig R. Conradi és dr. John F. Huenedgardt János német adventista lelkészek erdélyi missziója után. Később Budapesten (1901), Békéscsabán (1901), Miskolcon (1908), Gyulán (1909), Egerben (1912) alakultak gyülekezetek.
A gyülekezetek 1925-ben egyesültek, 1935-ben a magyar adventista unió 2400 főt számlált. 1945-ig el nem ismert egyházként működtek, teljes illegalitásba kényszerültek. Üldöztetésük miatt 1941-ben Bibliakövetők Felekezete néven szerveződtek. 1975-77-ben szakadás következett be az egyházban. Mintegy 1200 hívő távozott és alakított később önálló egyházat Keresztény Advent Közösség néven. (Közülük 1990 után sokan visszatértek a hetednapi adventisták közé.)
1987-ben, szabadon gyakorolva vallásukat 3 egyházkerület 143 gyülekezetében híveinek száma kb. 5-6 ezer, a prédikátoroké 85. Sajtója az évente hatszor megjelenő „Lelkésztájékoztató” volt.
Magyarországi Metodista Egyház
1729-ben Oxfordban alapította John Wesley anglikán lelkész. Halála (1791) után kiváltak az anglikán egyházból. Ma 108 országban mintegy 75 millió metodista él.
Magyarországon 1898 óta van jelen, első prédikátora Robert Möller. Az első gyülekezet 1900-ban Békésszentandráson alakult Ottó Melle szervezésében, aki aztán 1905-ben a fővárosban is megindította a metodista missziót. 1945-ig el nem ismert egyházként üldözték. 1947-ben a 120.000/1947 VKM rendelet alapján törvényesen elismert vallásfelekezet lett.
Az Iványi Tibor vezetésével kivált csoport 1981-ben megalapította a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, amely ma az Oltalom Karitatív Egyesület és a Wesley János Lelkészképző Főiskola Fenntartója.
Hitelveiben hangsúlyozza a Biblia előírása szerinti életet. Tanításuk középpontjában a Jézus Krisztusba vetett hit általi üdvösség, az isteni kegyelemből való megigazulás áll. Elkötelezettek a szociális szolgáltatások iránt, a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás jegyében gyakorolják a szegények, elesettek, magukra maradottak felkarolását, önzetlen segítését.
Teljes jogú tagjainak csak azokat ismeri el, akik elkötelezik magukat az „Általános Szabályok”-ban körvonalazott keresztyén életre. Kb. 2 ezer hívővel, 14 prédikátorral 39 gyülekezetben működnek. (1989-es adat.) A kisegyház tagja a Metodista Világszövetségnek.
Evangéliumi Pünkösdi Közösség
Az Amerikából hazatértek pünkösdi mozgalmából alakult 1920-ban. Szalai József és neje 1921-ben tért haza Amerikából a Somogy megyei Darány községbe, ahol felépült az első magyar pünkösdi imaház. 1923-ban Lerch János Gyönkön, Mihók Imre Bakonycsernyén és Budapesten alapított gyülekezetet, amely néhány év után kettészakadt. A felekezet „Magyarországi Istengyülekezetek” néven tartotta konferenciáját 1928-ban. Működésüket rendeletileg betiltották. (363.500/1939. BM)
1945 után a felekezet négy ága kezdte el működését, 1989-es adatok szerint:
- Isten Gyülekezete (600 hívő, 8 prédikátor)
- Evangéliumi Pünkösdi Egyház (550 hívő, 55 gyülekezet)
- Apostoli Keresztény Gyülekezet (2500 hívő, 23 prédikátor)
- Őskeresztény Felekezet (1500 hívő, 10 prédikátor)
1947 óta bejegyzett egyházként működik. 1962-ben az Evangéliumi Pünkösdi Egyház és az Evangéliumi Keresztyének nevű pünkösdi felekezetek egyesüléséből jött létre az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. Majd a 2011. évi országos közgyűlés határozott úgy, hogy ettől kezdve a felekezet neve: Magyar Pünkösdi Egyház. Keresztény, pünkösdi-karizmatikus irányultságú felekezet. Hitéletük alapja, lelki életük meghatározója a Szentírás és a Szentháromság, jellemzőjük a Lélek keresztsége. A Lélek új kiáradása útján közöttük ismét megjelennek az ősegyház karizmái.
[1987-es adatok szerint: a hívők száma kb. 5 ezer, a prédikátoroké 30. Négy egyházkerületben 156 gyülekezet működik. A kisegyházat 7 tagból álló Tanács irányította.]
Új adatok szerint a Kárpát-medencében élő magyar és más nemzetiségű hitvalló pünkösdiek és hozzátartozóik létszáma: kb. kettőszázezer.
Isten Egyháza
1890-ben az USA-ból indult.(Church of Gold.) Evangéliumi neoprotestáns szabadegyház, magyarországi kezdete 1907-re nyúlik vissza. Hazánkba Schulz András kisiparos hozta be Svájcból. (Isten Gyülekezete, Élő Isten Gyülekezete, Isten Egyházának Gyülekezetei).
Budakeszin alakult az első gyülekezet. 1947-ben Vigh János szervezte ujjá és szerezte meg az állami elismerést. Öt tagú Missziós Bizottság irányítja. Az evangéliumi egyházak tagjainak egységét és együttmunkálkodásuk szükségességét hirdeti és mozdítja elő, felekezetekhez való tartozás nélkül. Nincs tagfelvétel vagy tagnyilvántartás, mert hiszik, hogy minden újjászületett ember automatikusan Isten Anyaszentegyházába tartozik. Valamennyi kontinensen elterjedt.
Keresztyén Testvérgyülekezet
1830-ban John Nelson Darby anglikán pap alapította. Nem hitelvi, hanem szervezeti problémák miatt szakadt ki az anglikán egyházból. Evangéliumi irányultságú konzervatív protestáns nézeteket vall. Sokáig csak úgy nevezték magukat: testvérek (brethren). Hitvallása lényegében megegyezik a Kálvin-i tanításokkal, annyiban tér el, hogy a keresztelést felnőtteknél víz alá merítéssel végzik.
Hazánkban 1890-ben Buttcher Frigyes alapította. 2200 hívőt vall magáénak, 30 gyülekezetben, 30 igehirdetővel. A helyi gyülekezetek laza szövetségében a helyi gyülekezetek autonómok, nem ismernek el semmilyen egyházkormányzati szervet, alá és fölé rendeltség nem létezik.
Szabad Keresztyén Gyülekezet
Hazai eredetű kisegyház, amely 1941-ben főiskolások és egyetemista hallgatók szervezésében alakult. 1950 óta tagja a SZET-nek, kb. 600 hívővel, 8 gyülekezetben, 30 igehirdetővel.
Más forrás szerint, a pünkösdi-karizmatikus Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet két gyökere: az 1920-as években Debrecen környékén Sándor János vezetésével alakult csoport és a II. világháború idején, Budapesten Dr. Mézes Zsigmond orvos nevéhez köthető értelmiségi fiatalok köre, melyek 1966-ban egyesültek. 1988-tól közösségi imaházuk Zuglóban van.
Őskeresztyén Felekezet
Lásd még: Evangéliumi Pünkösdi Közösség.
Híveinek száma kb. 2 ezer, prédikátoraiké 20, 4 egyházkerület 20 körzetében, 60 gyülekezetben. (1987-es adat.)
Élő Isten Gyülekezete
Lásd még: Isten Gyülekezete.
Alapításának pontos idejéről nem maradt fenn írásos emlék. Budapesten az 1928-tól munkálkodó „pünkösdi lelkületű” két közösség 1932-33-ban egyesült Baumann Béla vezetésével, aki 1955-ig irányította a mozgalmat. 1953-ban a budapesti gyülekezet létszáma: 346 fő volt. A nyolcvanas években mintegy 500 fős a felekezet, 2 egyházkerületben, 10 gyülekezettel, egy prédikátorral és 10 igehirdetővel.
A SZET - hez nem tartozó felekezetek:
Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet
1830-ban Svájcban és Magyarországon kibontakozott vallási közösség. Hittanilag a protestáns evangéliumi kereszténység anabaptista ágának ultra konzervatív fundamentalista irányzata. (Nazarénus: Istennek szentelt, szent életet élő, szent ember.) Közjogi helyzetük rendezését hosszú ideig gátolták a fegyverfogás és az állami eskü tilalmáról szóló radikális nézeteik, valamint a keresztséggel és a házasságkötéssel kapcsolatos államegyházi adminisztráció elutasítása. Az állami elismerést 1977-ben nyerték el. A SZET –nek nem tagja, de bizonyos ügyei intézésére felkérte a Tanácsot.
A hívők száma 1987-es közlés szerint 3 ezer, 1989-ben a BM kiadvány már 7 ezer hívőt tüntet fel a Gyülekezetre hivatkozva. 112 teljesen önálló gyülekezetben 35 prédikátor, 42 prédikátor-helyettes és mintegy 100 igehirdető működött.
Közös ügyeik intézésére az egyház közös szolgálói jogosultak. Az országos vezetést rendszerint a rangidős szolga látja el.
Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
Alapítói 1974-75-ben szervezeti és felfogásbeli véleménykülönbségek miatt váltak ki a Magyarországi Metodista Egyházból, 1981-ben önálló működési engedélyt kaptak az államtól. Az egyház elfogadja az ún. Apostoli hitvallást, a keresztény élet meghatározójának egyedül a Szentírást tartja, Isten Szentlelkének irányításában bízva kívánja betölteni a keresztény egyház mindenkori feladatát.
Híveik számát 9 gyülekezetben 900 főre becsülte a belügyi forrás 1989-ben, 9 igehirdetővel. Az országos ügyekben a Közgyűlés döntött, amely megválasztotta az Evangéliumi Testvérközösség elnökét is
Unitárius Egyház
A XVI. században Magyarországon kibontakozó protestantizmus sajátos irányzata, melyet Dávid Ferenc teológus alapított az Erdélyi Fejedelemség területén, 1568-ban. Hitelelveikben tagadják a szentháromságot. Társadalmilag a Habsburg ellenesség jellemezte. Az állammal 1948-ban kötött megállapodás szerint működő felekezet. Alapegysége az egyházközség, melyet kollektív vezető testület irányít. Legfőbb irányító szerve a Zsinati Tanács, mely 7 évre választja a püspököt és a főgondnokot.
Az unitárius egyház jellegzetesen magyar szellemű. Jelentős mértékben kiveszi a részét a romániai magyarok segítésében és felkarolásában. Tevékenységükben jelentős szerepe volt a főgondnoknak, ifj. Bartók Bélának. Híveinek számát a nyolcvanas években kb. 5 ezer főre becsülik. Nyolc egyházközségben öt gyülekezet működik. Az irányítás öt tagú Missziós Bizottság kezében van.
2010-ben az erdélyi és a magyar unitárius egyház egyesült Magyar Unitárius Egyház néven, Kolozsvár központtal, az egyház egysége helyreállt. A 2011-es népszámlálás során Romániában 57 686, Magyarországon 6266 unitáriust jegyeztek fel.
Buddhista Misszió
1952 óta működik hazánkban. A tibeti lámista tanításokat követik. Az egyházközösség 1953-ban az Anagarika Govinda láma által alapított nyugati buddhista rendhez: az Árya Maitreya Mandalához csatlakozott. Nem hitelveket propagál, hanem azt az utat igyekszik megvilágítani, amely a szenvedésből és a tökéletlenségből a boldogsághoz és a harmóniához vezet az etikus viselkedés, a meditációs gyakorlatok és a mély belátás segítségével.1957 óta kelet-európai központként funkcionál, kb. száz hívő vallási igényét szolgálja nálunk. (1989-es belügyi adat) A misszió vezetője a láma, amelynek 16 rendtagja van.
Magyar Iszlám Közösség
1916-ban törvényesen ismerték el az iszlám vallást Magyarországon, ez biztosította a működési feltételeket. 1931-ben jött létre a Gül Babáról elnevezett Magyar Mohamedán Autonóm Egyházközösség, amelynek kulturális főtitkára Germanus Gyula (Abdul Karim) volt. 1949-től felszámolták a vallási összejöveteleiket. Az ÁEH elnöke a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény értelmében 1988. augusztus 15- i hatállyal törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánította a Magyar Iszlám Közösséget, amely jogfolytonossággal működhetett tovább.
A Magyar Iszlám Közösség névadója és első sejkje Dr. Mihálffy Balázs (Abdel Rahman) lett 1988-ban, aki elvégezte a kairói Al-Azhar Egyetemet, 1983-ban vette fel az iszlám vallást, s többször is lefordította nemcsak a Koránt, hanem a siíták szent könyvét: a Nahjul Balaghát is. A Közösségnek 1989-ben kb. 150 híve volt.
Működési engedély nélkül működő egyházak, szekták 1987-ben:
Jehova Tanúi
Létrejöttének gyökerei a 19. századi amerikai millerita mozgalomig nyúlnak vissza. Első vezetője Charles Taze Russel (1852-1916) pittsburghi posztókereskedő. 1881-ben Őrtorony Társulat néven jegyezték be a szervezetet, melynek alapítója és első elnöke William H. Conley volt.
A Jehova Tanúi olyan keresztény közösség tagjai, akik tevékenyen Jehova Istenről és az emberiséget érintő szándékáról a Biblia szerint „tanúskodnak”. Szeretnének dicsőséget és imádatot szerezni Jehovának, aki Isten szava: a Biblia szerint, az egyedüli igaz Isten és a mindenek Teremtője. Csak egy igaz Isten van, akit a Biblia JHVH-nak nevez (Zsoltárok könyve 83 19)
Hazánkban 1945 előtt illegalitásban működtek. 1945 után hűségnyilatkozatot tettek az új állami berendezkedésnek, később azonban szembefordultak vele, amiért 1950-ben betiltották őket. Illegalitásban, külföldi irányítással és anyagi támogatással folytatták tevékenységüket. 1969-ben a belügyi adatok szerint létszámuk kb. 7 ezer fő volt, ebből a budapesti peremkerületekben ezer fő, a többiek jórészt Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Borsod és Pest megyében voltak találhatók, általában az elmaradottabb rétegekhez tartozó, alacsony műveltségű, nehéz körülmények között élők, akik hajlamosak a vallási fanatizmusra. A társadalomtól szigorú hitelvek alapján elkülönülők vezetői nemcsak a katonai szolgálat megtagadásával váltak ismertté, hanem azzal is, hogy a bibliai jövendöléseket követve időről időre megjósolják a világ teljes elpusztulását, s csak az marad életben, aki hisz Jehovában. A tagság mintegy 60 százaléka nő, zömmel idősebbek. A fiatalok főleg családi kapcsolatok révén kerültek a szektába.
Központi irányító az országszolga, akit munkájában 10 tagú vezetőség támogat. Az országot 10 körzetre osztották fel. Szorosan kötődtek külföldön – Svájc, USA – működő központjaikhoz.
1989-ben mintegy 8-10 ezer jehovistáról tudott a belügyi jelentés. Az 5 tagú országos vezetés 13 kerületet irányított, egy-egy kerület 3-4 körzetből, egy-egy körzet 3-4 gyülekezetből állt. (A gyülekezetek tovább tagolódtak 8-10 fős tanulócsoportokra.) 2016-ban Magyarországon 22 400 megkeresztelt tagjuk volt.
Őrálló Reform Adventisták
Az adventista egyházból kiszakadt közösségnek hozzávetőleg 260 tagja volt.
Hare Krisna Mozgalom
Indiai eredetű kultikus vallás. 1966-ben alapította az Amerikai Egyesült Államokban élő, északkelet indiai származású diploma nélküli gyógyszerész: Bhaktivedánta Szvárni Prabhupáda, aki 1896-ban született Kalkuttában, s filozófiát tanult az egyetemen. Gandhi követői közé tartozott, békés eszközökkel harcolt az angolok ellen. Nemzetközi szervezete a „Nemzetközi Társaság a Krisna-tudat ápolására.” Főként az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és egyes afrikai országokban tevékenykednek a társadalomtól elkülönülve.
A vallás alaptanítása a Krisna herceg által megfogalmazott dharma és karma törvénye. Minden élőlényt öröktől fogva létező lélekként tartanak számon, hisznek a lélekvándorlásban. Az erőszakmentesség számukra a hitből fakadó erkölcsi irányultság. Az erkölcstan négy pillére: a tisztaság, a lemondás, az igazmondás és a könyörületesség. A hívők négy szabály követését tartják különösen fontosnak: a húsevés kerülését (könyörületesség az állatok iránt), a kábító- és mámorítószerektől való tartózkodás, a korlátozott szexualitás, valamint a szerencsejátékok és a pénzügyi spekuláció kerülése.
A 70-es évek közepén jelentek meg hazánkban. Kezdettől többféle irányzata ismert, 1987-ben 300-400 taggal számoltak, elsősorban az ifjúság körében.
Mormon Egyház
Hivatalos nevük: Jézus Krisztus Mai Szentjei Egyháza. A vallás alapja: a szentháromság. Hitelvük magában foglalja az Újszövetség minden erkölcsi elvét és alaptételét. Semmiféle erőszak nem alkalmazható, az ellentéteket szelídséggel, gyöngédséggel, meggyőzéssel, tűréssel és őszinte szeretettel kell feloldani. A világban kb. 3 millióra becsülik jelenlétüket. Többségük az Egyesült Államokban él, világközpontjuk Utah államban Salt Lake City. Egyházukat 700 egyházkerületre osztották, csaknem 6 ezer gyülekezettel, élén a püspökkel. A mormon vallás újkori, modern, sikere egyesek szerint a demokratikus működésben is rejlik. A gyülekezetben a szolgálatért semmiféle díjazás nem jár. Az egyházat az elnök irányítja két tanácsadóval. A három tagú elnökség feladata az egyház világi ügyeinek gondozása, ellenőrzése. A fő tisztségviselők mellett központi tanácsok, jóléti szervezetek is működnek. Minden gyülekezeti szervezetnek három tagú vezetősége van.
A 70-es évek elején tűnt fel Magyarországon, a nyolcvanas években 200 híve volt. 1988-ban kapott állami elismerést, működési engedélyt.
Moon szekta
1954-ben Sun Myung Moon tiszteletes Dél-Koreában, Szöulban hozta létre az újkeresztény Egyesítés Egyháza nevű vallási mozgalmat, amit sokan Moon szektának neveztek.
Híveinek Jézus félbehagyott megváltását kellene befejezniük. Hisznek egy egyetemes Isten létezésében, minden ember megváltásában, abban, hogy egy XX. századi koreai azt a küldetést kapta Jézustól, hogy teljesítse Krisztus második eljövetelét. Az Egyesítő Egyház tagjai szerint ez a Messiás maga Moon tiszteletes. Az egyház jelmondata: „One Family Under God”: Egy család Isten színe előtt. Nemzetközi vegyes házasságokkal próbálják megteremteni a világbékét. Tömegesen tartanak esküvőket, ahol a fiatalok megkapják Isten áldását, hogy örökre együtt maradhassanak, haláluk után a szellem világában is.
De a szekta vezetője inkább egy saját gazdasági birodalom létrehozásán ügyködött, kiterjesztve tevékenységét az Egyesült Államokra. Azzal vádolták, hogy a hívőktől kicsalja pénzüket, a fiatalokat agymosásnak veti alá. (Korábban adócsalás miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélték az USA-ban.) Messiásnak hitte magát, a sátáni uralomtól akarta megszabadítani a világot. 2012-ben, 92 éves korában hunyt el.
Hazánkban a nyolcvanas években, főleg a fiatal értelmiségiek körében eresztett gyökereket.
Új Apostoli Egyház
Az 1860-as évek elején alakult a németországi Katolikus Apostoli Egyházból az apostoli intézmény folytonosságának biztosítása érdekében. Az apostolok élén álló ősapostolt Krisztus helytartójának tekintik. Istentiszteletük inkább a protestánshoz áll közel, sajátossága a megpecsételés kézrátétellel kiszolgáltatott szentsége, amely a Szentlélek adományát közvetíti, és a keresztség kiszolgáltatása a gyülekezet elhunytjainak is. Németországban mintegy 350 ezren vannak, a nagyvilágban 9 milliós közösséget alkotnak.
Magyarországon 1872 óta működnek, állami elismerésükre 1985-ben került sor. A Jézus idejében élt 12 apostol utódainak vallják magukat. Néhány száz hívőt számlálnak. A Magyarországi Új Apostoli Egyház temploma 1998-ban épült Nagymányokon, külföldi segítséggel.
Néhány Egyházi Világközpont (1987)
Európai Egyházak Konferenciája (EEK)
Európa keresztyén (nem római katolikus) egyházainak ökumenikus szervezetét: az Európai Egyházak Konferenciáját (Conference of European Churches, CEC) 1959-ben alapította az Európa országaiban működő több mint 120 ortodox, protestáns, anglikán, ókatolikus egyház és negyven társult szervezet közössége. Irodái Genfben, Brüsszelben és Strasbourgban találhatók. Magyarországi tagszervezete: a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT).
A CEC feladatának tekinti, hogy segítse az egyházakat abban, hogy az egyház és a társadalom kérdéseit teológiai és szociáletikai nézőpontból vizsgálják, hatékonyan képviseljék a népek közötti megbékélést, a teremtett világ megőrzését.
A CEC kiemelt partnere az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa. A két szervezet együttműködését az úgynevezett Ökumenikus Charta alapozza meg.
A MEÖT 1943-ban alakult, jelenleg 11 tagegyház, valamint további 22 egyház és egyházakhoz kötődő szervezet együttműködése képezi a közös munka alapját. Tagja a genfi székhelyű Egyházak Világtanácsának és társult tagja a CEC-nek, amelyen keresztül részt vesz az Európai Unió és az Európa Tanács mellett működő egyházi képviselet munkájában.
1987-ben 116 tagegyháza volt. Legfőbb irányító testülete a 7 évenként ülésező nagygyűlés. Két nagygyűlés között az évenként ülésező 22 tagú Tanácsadó Testület, illetve a félévenként ülésező 6 tagú Elnökség irányítja a szervezet munkáját. A napi ügyek intézését és a genfi központ irányítását a Főtitkárság végzi.
Egyházak Világtanácsa (EVI)
1948-ban alakult Amszterdamban protestáns kezdeményezésre. (World Council of Churches, Ökumenikus Világtanács) Célja a hitélet fejlesztése szerte a világon, az egyházak szerepének növelése, a béke, az igazságosság és az egyházak megújulásának, egységének előmozdítása. Székhelye: Genf.
1987-ben 112 országból 308 tagegyháza volt
Legfőbb irányító szerve a 7 évenként ülésező nagygyűlés, amelyen a küldöttek megválasztják a vezető testületeket és meghatározzák a következő időszak teológiai céljait. A határozat a tagegyházak számára kötelező.
A két nagygyűlés között a szervezet munkáját az évenként ülésező Központi Bizottság 150 tagja végzi és felügyeletet gyakorol a genfi központ munkája felett. A KB ülései között a 15 tagú Végrehajtó Bizottság irányít. Az Elnökség 7 tagú.
Hetednapi Adventista Generál Konferencia
Székhelye Washington.
A világszervezet regionális központokat (un. divisiókat) működtet, ezekhez tartoznak a tagegyházak. A magyarországi Hetednapi Adventista Egyház 1985-től a Transeurópai Divisióhoz tartozik, amelynek székhelye London.
A szervezet elnökségét 4 évenként választják.
Baptista Világszövetség
Világközpontja Washington.
Földrészenként van szervezete, ami összefogja a tagegyházakat. A magyar egyház az Európai Baptista Szövetséghez tartozik. Kétévenként elnököt, ötévenként főtitkárt választ.
Jehova Tanúi Világközpontja
Székhelye New York
Vezetőjét választják, tisztségét haláláig tölti be. A tagegyházak regionális központokhoz tartoznak. A magyarországi tagegyház a Kelet-Európai Iroda Wiesbaden/bécsi fiókirodájához tartozik. A tagországok függőségi viszonyban vannak a világszervezettől, a választott vezetők működéséhez a központ jóváhagyása kell. (A központ New Yorkból Warwickba költözött.)
Kisegyházak az állambiztonság célkeresztjében
A kisegyházak elleni fellépés egyik első áttekintő jelentése a forradalom után Berényi István rendőr őrnagytól származik. („A klerikális reakció ellenséges tevékenysége népi demokratikus rendünk ellen. Az operatív munka sajátosságai és feladataink ezen a területen.” A BM. Rendőrtiszti Akadémia Politikai Nyomozó Tanszékének kiadványa, 1963.) (ÁBTL – 4.1. – A – 3794)
(„A klerikális reakció ellenséges tevékenysége népi demokratikus rendünk ellen”, 1963.)
Az állam által engedélyezett Szabadegyházak Szövetsége keretén belül 10 felekezettel és szektával foglalkozik, legjelentősebbnek ítélve a baptista, a metodista és a Keresztyén Testvérgyülekezetet. Megállapítása szerint, tagjaik kis részben értelmiségiek, nagyobb részt elmaradott munkások és parasztok, s noha vallási életükre a fanatizmus jellemző, mindennapi munkájukat többségük szorgalmasan ellátja. (A „Jehova Tanúi” szekta a SZET – en kívül, illegálisan működő szektaként nyilvántartott.)
Ellenséges személyek és csoportok kihasználva a vallásgyakorlás lehetőségeit és az egyszerű emberek tudatlanságát, fanatizálják a befolyásuk alá kerülteket, s a rendszerrel való szembeállást és az üldözöttség hangulatát terjesztik.
Egyházpolitikai kérdésekben támadják az állammal együttműködő vezetőket, nacionalista kijelentésekkel, megnyilvánulásokkal és külföldről bejuttatott sajtótermékek útján is izgatnak a törvényes rend ellen. Az ifjúság és a fiatal értelmiségiek megnyerésére különösen a baptisták és a keresztyén testvérek tesznek erőfeszítéseket.
Az állambiztonság több olyan személyt, szekta vezetőt is számon tartott, akik megpróbálták lejáratni az állammal kooperáló vallási vezetőket, mondván, ők eladják a felekezeteket az államnak. Azt terjesztették, hogy a kisegyházak helyzete rosszabb, mint korábban volt. Az egyes szekták vezetőségén belüli harcot, illetve a szektatagok és a vezetők között kiéleződött számtalan konfliktust néhányan arra igyekeznek felhasználni, hogy tagjaikat a nyugati politika elismerésére és a nyugati vallási központok irányítási jogosultságának elfogadására ösztönözzék. Ezt erősíti a nyugati szervezetek számtalan segélye, sajtó és propaganda anyaga, könyvkiadványa, valamint a személyes kapcsolatok megteremtése a hivatalos és turista utak szorgalmazásával.
A nyomozó szervek operatív munkájuk eredményének tudták be, hogy sokoldalú módszerekkel sikerült bénítani a szektásodás folyamatát, bizonyos bomlási folyamatokat elindítani, egyes szekta vezetők tekintélyét lejáratni, bizalmatlanságot kelteni, aktív tagokat leválasztani, újabb érdeklődőket távol tartani, akciókat meghiúsítani és további beszervezéseket végrehajtani kritikus pontokon. A SZET-en belül további feladatnak tekintették egyes ellenséges személyek tanulmányozását, megfigyelését, tevékenységük dokumentálását, a nyugati központok felé irányuló illegális csatornák felderítését.
A SZET-en kívüli, s viszonylag nagy taglétszámú Jehova Tanúi és vezetője: Konrád János ellen külön operatív terv készült.
A szekta körzetekre volt osztva, a körzetvezetők rendszeres kapcsolatban álltak az országszolgával, s – különösen az amnesztiarendelet után – viszonylag szabadabban és nehezebben követhető módon működtek. Eredményesen alkalmazták az elhárítással szemben a kisebb csoportok szervezését és széles körben kiterjesztették a házi agitációt. A nehezebben ellenőrizhető 3-4 tagú kiscsoportok a tapasztalatok alapján sikeresebb hitéletet biztosítottak a korábban nagy létszámú csoportok helyett, melyeket több helyütt könnyen felszámoltak és nem maradt el a bírói felelősségre vonás. Az amnesztiával szabadlábra került egyes körzet- és csoportszolgák ugyanakkor nem voltak hajlandók ismét bekapcsolódni a korábbi tevékenységébe, kijelentve, hogy betartják azokat a feltételeket, amelyeket az amnesztia rendelet részükre előírt. Több helyütt sikerült olyan helyzetet kialakítani, hogy a futároktól a körzetszolgák nem merték átvenni a küldeményeket, mert abban is a rendőri szervek esetleges provokációs intézkedéseit látták.
A kisegyházak helyzetének újabb, az előzőt meghaladó áttekintésére Geréb Sándor rendőr alezredes „Szigorúan titkos”jelzésű munkája nyújt lehetőséget 1969-ből: „A klerikális reakció aknamunkájának formái és módszerei, az operatív elhárítás elvei, feladatai, alapvető módszerei”(ÁBTL 4.1. – A – 3824)
(„A klerikális reakció aknamunkájának forrásai és módszerei”, 1969.)
A Szabadegyházak Tanácsához tartozva változatlanul 10 kisegyház működik, tagjainak létszámát százezerre teszik. A történelmi egyházakból a fanatikusok közül többen kiválnak és a kisegyházakhoz csatlakoznak. Azok tagjai között azonban akadnak olyanok is, akik az „egyháziasodással” (szervezet és hierarchia) nem értenek egyet, ezért kiválnak, külön kis csoportokba tömörülnek és illegálisan folytatják tevékenységüket. Sőt, igyekeznek másokat is befolyásuk alá vonni és szembeállítani a lojális egyházi vezetéssel. A szélsőséges, fanatikus személyek e törekvésükhöz eszmei és anyagi támogatást kapnak a külföldi felekezeti központoktól.
A kisegyházak közül létszámukat tekintve változatlanul a baptisták a figyelemreméltók 20 ezer taggal és az adventisták 5 ezerrel. A nazarénusok hitelveik szerint konokul elvetik a fegyveres szolgálatot, vállalva a börtönbüntetést is, s új jelenségként, gyermekeiket sem engedik részt venni a honvédelmi ismeretek oktatásában.
A nyugati felekezeti központok megpróbálják a kisegyházakat szervezetileg szorosabb irányítás alá vonni. Ennek következtében némely közösségben – adventisták, baptisták – megkísérelték a lojális vezetőséget puccsszerűen leváltani, követelték az államtól való függetlenséget, illegális tevékenységre buzdítottak, erősítve a vallási fanatizmust, a szektásodást. Ezért az állambiztonság mindenütt operatív lépésekkel támogatta az egyházvezetés lojális szárnyát, az ellenséges befolyás csökkentését. Több „reakciós” személyt szignalizáció alapján kiszorítottak a vezetőségekből, ahol ez sem segített, ott a kizárást alkalmazták.
Az állambiztonság a párt útmutatásának megfelelően nem a szektásodást, hanem az „egyháziasodást” támogatta: a szerintük progresszív teológiai alapokon álló Szabadegyházak Tanácsához való tartozást erősítette minden eszközzel, így az ügynökségek szervezésével is. A párt határozottan kimondta: az illegális szekták visszaszorítása, elsorvasztása és a legalitásra törekvők támogatása tartósan fontos feladata a belügyi munkának. Az országban ekkor mintegy 30-40 engedély nélküli vallási csoport működött, egy-egy ilyen csoport – a jehovistákat kivéve – 20 – 100 tagot számlált.
Az egyházi elhárítás külön foglalkozott a „Jehova Tanúi” szekta ellenséges tevékenységének visszaszorításával, a mély illegáció felszámolásával, a vezetés pozitív befolyásolásával. Bár differenciáltan alkalmazta az adminisztratív intézkedéseket, önkritikusan belátta, hogy ezzel nem ért el kellő eredményt. Ezért koncentrálta operatív erőit, kombinálta módszereit, s a szekta legális működési feltételeinek előkészítése érdekében személyes kapcsolatot teremtett az országos vezetőkkel, egyes körzeti és gyülekezet szolgákkal. Mindez elősegítette, hogy az ÁEH érdemi tárgyalásokat kezdett az államhoz való viszonyuk rendezéséről. Annak ellenére is, hogy a tagság többsége ellenezte a legalitást és a szekta nemzetközi központja sem támogatta az állammal való megegyezést, noha bizonyos engedményeket tett. A hadkötelezettség maradt továbbra is a megegyezés legfőbb gátja.
A nyílt ellenséges tevékenység 1967-69-ben csökkent. Ám egyes szektatagok még mélyebb illegalitásba húzódtak, egyes csoportok elzárkózása növekedett, rendszeresen terjesztettek tiltott írásokat, fokozták a házi agitációt. A konspiráció érdekében még kisebb csoportokat szerveztek, önellenőrzést folytattak.
Az egyházi elhárítás pedig differenciáltan alkalmazta a rendőri felügyelet alá helyezést, a rendőri figyelmeztetést és a nevelő jellegű beszélgetést. Több esetben kezdeményezett szabálysértési eljárást az egyesülési jog megsértéséért és szabott ki pénzbírságot.
Operatív úton elérte több fanatikus személy lejáratását, akik közül egyeseket kizártak a szektából, néhány vezető tekintélye pedig megingott a tagság előtt.
Nevelés célzatú beszélgetést folytattak a katonai szolgálat megtagadása miatt elítélt személyekkel. A különböző büntetőintézetekben 25 személlyel találkoztak. Tapasztalataik szerint a börtönben lévő fiatalok többsége továbbra is fanatikus, kitart hite mellett és nem mutat megbánást. (A foglalkozás hatására mindössze két személy kérte börtönbüntetésének felfüggesztését és vállalta a katonai szolgálatot.)
1972-ben a BM Tanulmányi Csoportfőnöksége új, ideiglenes jegyzetet ad ki a Rendőrtiszti Főiskola számára Geréb alezredes tollából. („Az ellenség tanulmányozása, a klerikális reakció helyzete”,), (ÁBTL I.4.1.- A -3829/15)
(„Az ellenség tanulmányozása, a klerikális reakció helyzete”, 1972.)
Magyarországon ekkor már 15 – 20 illegális szekta működik. A BM úgy látja: az ellenséges, fanatikus elemek felismerték, hogy befolyásuk megtartása érdekében jobban kell alkalmazkodniuk a realitásokhoz. A felekezetek nyugati központjai is – hasonlóan a katolikus és protestáns egyházak nemzetközi szerveihez – ösztönözték őket eddigi nyílt ellenséges tevékenységük megváltoztatására. Hazai kapcsolataikat arra intik, hogy lazítsanak hitelvi kötöttségeiken, és az illegális módszerek helyett, keressék a legális egyházi keretek adta lehetőségeket, hogy ennek leplezésével folytathassák tevékenységüket.
A nyugati központok intenciói alapján a kisegyházak területén tevékenykedő ellenséges elemek célkitűzése, taktikája lényegében megegyezik a katolikus és protestáns egyházi reakcióéval, - állapítja meg az értékelés. Céljuk: a befolyásuk alá vont személyek szembefordulása a lojális egyházi vezetőkkel; létszámuk növelésével, hitéletük mélyítésével erősíteni a felekezeteket, fékezni, akadályozni pozitív irányú fejlődésüket.
A kisegyházak „Nem politizáló”, ún. evangelizáló egyházat akarnak, amelynek megvalósítására a jelenlegi hivatalos vezetés nem alkalmas, mert – véleményük szerint – túlzottan elkötelezte magát az államnak. Leglényegesebb tevékenységük a missziós munka, melyet a nyugati központok erőteljesen ösztönöznek és ehhez jelentős anyagi segítséget is nyújtanak. Emelkedett a nyugati felekezetektől beutazók száma, akik felkeresik a gyülekezeteket és maguk is folytatnak missziós tevékenységet. Ellenséges, fanatikus kapcsolataiknak különböző fedéssel fiktív meghívásokat küldenek, s kiutazásuk esetén illegálisan részt vesznek missziós konferenciákon, tanfolyamokon, ahol kiképzésben részesülnek.
A missziós tevékenység magába foglalja a vallásos propagandaanyagok széles körű terjesztését, az ún. „iratmissziót” is. A nyugati szervezetek nagy mennyiségben juttatnak be ilyen anyagokat, de ezekben igyekeznek kerülni a direkt ellenséges kitételeket, így biztosítva legális terjesztésüket. (Ilyen szervezet például az NSZK-ban működő „Evangéliumi Iratmisszió”, a londoni „Biblia – társulat”, vagy a svájci „Evangélikus Európa Misszió”.) Különböző nyugati felekezetei rádióadók is bekapcsolódtak a missziós munkába. Levelezőkapcsolatokat létesítenek, propagandaanyagokat küldenek, a kapcsolatok egy része aztán információt szolgáltat a hazai felekezetei életről, a hitélet szabad gyakorlásának korlátairól.
A tanulmány megállapítja: a kisegyházak legfanatikusabb, ellenséges elemei a lojális vezetőkkel való szembenállásukban eljutnak odáig, hogy a felekezetektől elszakadnak, s elkülönült szektás csoportot szerveznek maguk köré. E csoportok nemegyszer bázisul szolgálnak az ellenséges tevékenységhez, s esetenként törvénybe ütköző cselekményeket is elkövetnek: illegális összejöveteleket tartanak, igyekeznek fiatalokból külön csoportot szervezni és az engedély nélküli bibliakörökben szélsőséges irányba befolyásolni őket.
Létszámuk, fanatikus hitelveik és ismert bigottságuk miatt ez a belügyi értékelés is a jehovistákkal foglalkozik első helyen. Tartósan elkülönülnek a társadalomtól és szemben állnak azzal (megtagadják a katonai szolgálatot, a hivatali esküt, a szavazati jog gyakorlását, elzárkóznak a kollektív kulturálódás minden formájától, stb.)
1971-ben az országos vezetés utasította az alsóbb vezetőket és a tagokat: vegyenek részt az országgyűlési és tanácsi választásokon és azokon lelkiismeretük szerint szavazzanak. Előfordult már, hogy a katonai szolgálatból leszerelt fiatalokat visszavették a szektába. A lojális vezetők már nem szorgalmazták a nagy létszámú rendezvények szervezését és – általában – óvtak a törvénysértő cselekményektől.
Ám hamarosan kiderült: egyes vezetők és csoportok csak taktikai okokból tanúsítanak lojális magatartást és kerülik az összeütközést a hatóságokkal, s ez a megtévesztés azonos volt a szekta nyugati központjának álláspontjával. Változatlan volt az egység a fő célokban, így abban, hogy nem vesznek részt semmilyen fegyveres kiképzésben. Ugyanakkor a tagok létszámának növelése érdekében erősítették a házi agitációt, az ún. „hírnöki munkát”, fokozott figyelmet fordítottak az értelmiségre, az egyetemistákra. A lojális törekvésekkel szembeszállók száma nem csökkent, határozottan terjedt az az álláspont: az államhoz való lojalitás a szekta felszámolásához vezet. Néhány körzetben a hitéleti tanulmányi anyagokat önállóan szerzik be és azokat nem mutatják be az országos vezetőknek.
Ezekkel a konok jehovistákkal szemben az egyházi elhárítás továbbra is adminisztratív intézkedésekkel volt kénytelen fellépni, a türelmes társadalmi nevelőmunka rövidtávon kevés eredményt hozott.
Ha most előreugrunk 15 évet és ismét belelapozunk az „Ellenséges tevékenység egyházi területen” című elemzésbe, mely Tóth Ferenc munkája volt 1987-ben (ÁBTL 4.1. A-3971) a következő állapottal találkozunk.
A jehovista szekta vezetése hosszú előkészítő munka után 1984. március 20-án felvette a kapcsolatot az Állami Egyházügyi Hivatal vezetésével, az állammal való viszonyuk részleges rendezése céljából. A jehovisták vezetése eljutott odáig, hogy tagjai körében nem fejt ki agitációt a fegyver nélküli katonai szolgálat teljesítése ellen, de mellette sem! Fiataljaik döntésére bízza, hogy vállalják-e a szolgálatot. (Szüleik, szektatársaik mélyen fanatikus ráhatására azonban kb. kétharmaduk mindenféle katonai szolgálat teljesítését tagadja. Így már fiatalon börtönviseltté válnak, ezzel a szektán belül tekintélyt szereznek, mert szenvedtek hitükért. Körükből kerül ki a vezetői utánpótlás jelentős része.)
A belügyi értékelés szerint hazánkban a legnagyobb létszámmal és jelentőséggel továbbra is a Jehova Tanúi szekta bír, mintegy 8-10 ezer követőjük van.
Hozzájuk felfogásban és magatartásban nagyon közelállónak minősítették az „Őrálló Reform Adventista” szektát kb. 300-350 taggal. Indoklásuk: mindkét szekta egész hitelvi rendszere társadalomellenes. Tagjaiktól elvárják az élet örömeitől való maximális tartózkodást, a rendszeres hitbéli elmélyülést és a hittérítő tevékenységet. Belső életük jellemzője, hogy utánpótlásukat családi úton, gyermekeik közül biztosítják. Ennek eredményeként a szekták tagjainak csaknem egyharmada fiatal.
A kisegyházak tanításai és hitéleti gyakorlatuk megkívánja a nagyobb fokú zárkózottságot és befelé fordulást, ez potenciális veszélyességüket növeli a belügyi szervek számára. Példákat is sorolnak:
A metodista egyházban I. T. 12 lelkésztársával és mintegy 6-700 hívővel a lojális egyházvezetéssel – egyházpolitikai és személyes okok miatt – ütközve, kivált az anyaegyházból és hitéletét engedély nélkül illegálisan folytatja.
- Ü.adventistalelkész hasonló, de nyomósabb politikai okokból 8 lelkésztársával együtt, mintegy 300 hívővel elszakadt az anyaegyháztól. Radikalizálódásuk odáig fajult, hogy „politikamentes”, „tiszta evangéliumi tevékenység” folytatását követelték az egyházvezetéstől.
Mindkét szakadár csoport védelem és anyagi támogatás céljából igyekezett az egyházuk nemzetközi központját megnyerni. A belügyi kiadvány megjegyzi: ennek érdekében nem riadtak vissza attól sem, hogy valótlanságok állításával azt a benyomást keltsék külföldi kapcsolataikban, hogy politikai és hitéleti üldöztetésnek vannak kitéve.
Az nyolcvanas évek közepétől a „Hare Krisna” szekta amerikai ága igyekezett bázist teremteni a hindu eredetűek mellett. A belügy úgy látta: befolyásuk nemritkán bűnöző elemekre is kiterjedt. Missziós tevékenységük az egyetemi városokon kívül egyes megyék (Baranya, Csongrád) elhagyatott részeire is eljutott, tanyákat vásároltak, „védikus” mintafarmokat hoztak létre, hogy propagálják életformájukat. (A BM megrója a sajtót: „Tömegkommunikációs eszközeink gyakran nem tanúsítanak kellő éberséget és a szekta életformáját, felfogását népszerűsítő műsorokat sugároznak, cikkeket jelentetnek meg.”)
Az elemzés így folytatja:
A „Szentlélek Keresztség” szekta N. S.[Németh Sándor] volt katolikus teológiai hallgató és középiskolai tanári diplomával rendelkező felesége elsősorban fiatalokat toboroz a szekta soraiba.
A szekta tagjai világi dolgokkal nem foglalkozhatnak. Kisebb közösségekben élnek, egymás között házasodnak. A befolyásuk alá került fiatalokat lebeszélik a tanulásról. Szertartásaik túlfűtöttek, ezeken sokszor önkívületi állapotba jutnak, hisznek a karizmatikus gyógyulásban, a próféciákban és a csodákban.
A csoport tagjainak többsége érettségizett, jelentős számuk diplomás, átlagéletkoruk 25 év. Többségüket szembeállítják szüleikkel, kiszakítják őket családi kötelékeikből, - így a belügyi elemzés, amely a továbbiakban azt állítja: tevékenységük szélesítése érdekében az államtól erőszakos módon legalitást akarnak kiharcolni.
- S. kapcsolatba került a belső ellenzék néhány tagjával, tanácsukra különböző helyekre nemegyszer rágalmazó beadványokat küldött. Biztos volt abban, hogy számára kedvező válasz nem érkezhet, de ütközést akart kiprovokálni.
[A „Szentlélek Keresztség” vallási közösség korábban az „Isten Gyülekezete” nevet viselte. Történetéről – egyebek között - a következőket írja Németh Sándor 1983. szeptember 11-i levelében Miklós Imrének:
Isten Gyülekezetének Missziója az 1920-as évek közepén alakult. 1939 –ben mint kommunista gyanús szektát BM rendelettel betiltották. Ez a hatósági túlkapás megosztotta az akkor kb. 3 ezer lelket számláló mozgalmat. Az egyház egyik része Békefi (Holczmann) Mihály vezetésével megszakítás nélkül tovább működött, a többi része új név alatt, több, egymástól és az Isten Gyülekezete Missziótól független felekezetet alapított. Az egymástól elkülönülő részek között áthidalhatatlan ellentétek támadtak, s többszöri kísérlettel sem lehetett többé a mozgalmat az eredeti formájában helyreállítani.
A Vallás és Közoktatásügyi Miniszter 37.551/1948.II.sz.iratával az Isten Gyülekezetének Misszióját törvényes egyházzá nyilvánította, amely a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének is tagja lett, ám onnan Békefi hibájából 1961-ben kizárták.
Ungvári Sándor, aki az Isten Gyülekezetében nőtt fel, - bár később egy másik karizmatikus közösségben végzett lelkipásztori munkát – 1972-ben elhatározta, hogy prédikátori tevékenységét az Isten Gyülekezetében folytatja. 1981-ben Németh Sándorral közösen kezdtek hozzá a Gyülekezet jogi helyzetének tisztázásához és folyamodtak törvényes működési engedélyért 1983-ban, hogy elismert vallásfelekezetként háboríthatatlanul élhessenek vallásos életet.]
A különböző kisközösségi mozgalmak és szekták mellett több laza, állandó mozgásban lévő, kis létszámú (10 – 50 főig terjedő) illegális csoportosulás működését is jelzi az egyházi elhárítás. Ezekre a vallásos túlfűtöttség, a világi élettől való elfordulás, az aszkétizmus jellemző. Politikai, állambiztonsági szempontból nem fejtenek ki ellenséges tevékenységet, de illegalitásuk miatt potenciálisan veszély forrást jelenthetnek, - állapítja meg az idézett fenti forrás.
A külföldi diákok körében tapasztalható új jelenségként említik, hogy fokozódik a hitbuzgalmi tevékenységük. Azon túlmenően, hogy ragaszkodnak a számukra megfelelő hitélet gyakorlásához, tanulótársaik között erőszakos missziós tevékenységet is folytatnak. Az egyetemi kollégiumokban hittérítési szándékkal ún. Biblia tanulmányozó stúdiumokat szerveznek. Ezekhez különböző nyugati országokból angol, francia és spanyol nyelvű irodalmat, illetve jelentős anyagi támogatást kapnak.
A BM által 1989-ben megjelentetett, s már említett kézikönyv a vallásokról („Igaz hittel”) Miklós Imre előszavával megpróbál még egy dimenziót behozni az eddigi képbe: a magyar egyházi vezetők társadalmi tevékenységét. Ezt azzal indokolják, hogy a hazai egyházak, vallási felekezetek képviseletében mind több hazai egyházi vezető és dolgozó vállal tevékenységet az állami és társadalmi életben, szervezetek munkájában. Ez a tevékenység – mutat rá az elemzés – szervenként és személyenként állandó változásoknak van kitéve a demokratikus átalakulás jegyében, ezért nem a személyek, inkább a szervezetek és az intézmények érdemelnek említést. Követem a felsorolást, de előre jelzem: itt a kisegyházakat, s azok képviselőit hiábavaló dolog keresni.
- A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, ahol a római katolikus egyház képviselője állandóan jelen van;
- Az országgyűlés tagjai között a különböző felekezetekből 5-6 képviselő foglal helyet;
- A megyei és városi tanácsok, mint hatalmi szervek tagjai körében 32 egyházi személy található;
- A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségében 12 egyházi vezető, különböző bizottságaiban 359 egyházi személy munkálkodik;
- Az Országos Béketanács tagszervezete a Katolikus Papok Békebizottsága, a Református Papok Békebizottsága, az Opus Pacis, stb.
- A Magyar Anyanyelvi Konferencia képviselőinek tevékenységében 12 egyházi vezető vesz részt.
Folytatjuk
Egyházi elhárítás
http://utolag.com/Ilkei/Kisegyhazak/Kisegyhazak.htm
Le Point ✔@LePoint
