Tehetetlenek vagyunk a Közel-Keleten, minden ugyanúgy ismétlődik, mint épp száz éve – vont párhuzamot Afram Habib egyetemi tanár, a libanoni keresztény szervezetek uniójának elnöke a szíriai polgárháború és az 1915-ös örmény mészárlás között egy brüsszeli fórumon. Habib örmény nagyapját az ottománok végezték ki a százegy évvel ezelőtti genocídium során, többek között ez a családi tragédia késztette a közel-keleti keresztény közösségekről több könyvet publikáló, számos egyetemen előadó kutatót, hogy a lehető legtöbb fórumon felemelje szavát a vallásüldözés ellen. Bár a közel-keleti térségben tíz országban szétszórva nagyjából tizenötmillió keresztény él, az utóbbi években történelmi jelen­létük felét elvesztették a polgárháború dúlásai közepette. Mint mondta, a térség uralkodói, sejkek, diktátorok nem értik a kereszténység egyenlőségről szóló tanítását, a keresztények tehát a hosszú évszázadok alatt hozzászoktak, hogy másodrendű állampolgárként éljenek. A szakértő ugyanakkor mégis azt tartja érthetetlennek, hogy a nyugati hatalmak a NATO katonai szövetségét maguk mögött tudva és az összes többi beavatkozó felet is ideértve miért nem voltak képesek két év alatt megsemmisíteni az Iszlám Államot. Azt is elképesztőnek és a kettős mérce alkalmazásának tartotta, hogy az egyik ország egy diktátort (Aszadot), mások pedig úgy­nevezett mérsékelt erőket támogatnak.

– Árvák vagyunk a Közel-Keleten, senki sem érti, mi történik, és nincs megoldás, a migráció főként nem az – jelentette ki az ADF International keresztény értékeket védő emberi jogi szervezet konferenciáján. – A Nyugatnak, Európának elsősorban a saját értékeit kellene védenie, nem pedig asszisztálni az Iszlám Állam programjához azzal, hogy feltétel nélküli meghívót adva valójában Európába engedi űzni a lakosságot. – Ezzel csak ugyanazt folytatja Európa, mint az Iszlám Állam, el­tünteti a lakosságot a térségből! – mutatott rá a kutató a közel-keleti etnikai térkép megváltoztatásának visszafordíthatatlan folyamatára.

Nina Shea kutató szerint ugyanakkor nemcsak az Iszlám Állam jelent fenyegetést a közösségekre, hanem furcsa módon a nyugati beavatkozás is, mert a keresztények épp az autokratikus rendszerek árnyékába húzódva élhettek eddig valamelyes biztonságban, a szíriai központi hatalmat, az államigazgatást viszont épp most zúzzák szét.

Az ENSZ-t sok bírálat érte amiatt, hogyan kezeli a keresztényeket érő megpróbáltatásokat. António Guterres még menekültügyi főbiztosként nyilatkozott arról, hogy arányukhoz képest a keresztények azért vannak annyira alulreprezentálva a menekültek között, mert ők „hozzátartoznak a Közel-Kelet DNS-éhez”. Guterres a keresztények „helyben hagyását” a libanoni elnök kérésére hivatkozva szentesítette, aki nála azt kérte, hogy hagyják ki őket a menekítésből. Az amerikai Wall Street Journal napilap szerint viszont ez felveti a politikai érdekek alapján történő vallási diszkrimináció gyanúját. Az Egyesült Államokban menekültstátust kérők etnikai-vallási hovatartozásáról szóló statisztikák is alátámasztják a feltételezést, mivel az ott szeptember végéig menedéket kérő 12 587 szíriai közül mindössze 68 keresztény és 24 jazidi volt, ami fél százaléknak felel meg, ugyanakkor Szíria lakosságának hagyományosan 10 százaléka vallja magát kereszténynek.

http://mno.hu/kulfold/elkeserito-helyzetben-a-kozel-keleti-keresztenyek-1368613