Az Open Doors nemzetközi keresztény szervezet e napokban ismerteti a 2016-os ranglistáját, amelyet egy olyan komplex szempontrendszer alapján állítanak össze, amelyben figyelembe veszik a magánélet, a családi élet, a társadalmi élet, a civil és egyházi szerveződés terén jelentkező veszélyeket és akadályokat. Ezek alapján mérik fel a keresztényüldözés különböző szintjeit az egyes nemzetek esetében. A legmagasabb pontszámot elérő nemzetek (egy 100-as skálán) alkotják a keresztények vallásszabadsága területén legrosszabbul teljesítő ötven ország listáját.

A holland székhelyű európai szervezet az Európai Parlamentben, valamint több nemzeti parlamentben (például Nagy-Britanniában és Franciaországban) külön rendezvény keretében ismerteti a képviselők előtt a „szégyenlista” eredményeit. Az idei rangsor elsődleges megállapítása az, hogy világméretekben erősödött az üldözés. A tavalyi évhez képest változatlan abszolút pontszámot elérő országok visszacsúsztak (Kína, Algéria) a negatív rangsorban, vagy ki is kerültek belőle (Niger), ami nem azt jelzi, hogy ezekben az országokban javult volna a helyzet, hanem azt, hogy máshol még tovább romlott.

Az abszolút számokra tekintettel a megvizsgált idő-szakban (2014. november 1-től 2015. október 31-ig) 7100 keresztény halt meg úgy, hogy haláluknak oka bizonyított módon közvetlenül a keresztény mivoltuk volt. Tavaly a szervezet még „csak” 4344 keresztény mártírról szerzett tudomást. Ebbe a számba nem tartoznak bele a fegyveres konfliktusok áldozatai, és a teljesen zárt országokról (mint például Észak-Korea vagy Eritrea...) értelem-szerűen nem érkeznek pontos adatok.

A második főindikátor a célba vett templomok és gyülekezeti házak, amelyeket konkrét támadás (értve ezalatt a megtámadott, megrongált, felrobbantott, elpusztított, felgyújtott, hatósagilag elkobzott épületeket) ért. Ezek száma 2015-ben 2406 volt, az előző évinek a duplája (1062). Csak Kínában egy hatósági kampány nyomán 1500 gyülekezeti házat romboltak le (érvénytelen építési engedélyre hivatkozva).

A jelentés megállapítja, hogy egy templom vagy gyülekezeti ház elleni támadás hosszú távon is közösségromboló hatással van: a keresztények félnek újra ellátogatni egy istentiszteletre, és ez a félelem más keresztény közösségre is ragályos lehet. Egy ilyen épület rombolása menekülésre késztethet egy teljes közösséget, és egyfajta vallási tisztogatásnak az előszele lehet. Ez történt meg például 2015 októberében Indonéziában, amikor egy gyülekezeti ház eldózerolása után mintegy 8000 keresztény menekült el az Aceh tartományból.

Kalifátus és erőszak

A legnagyobb számban Nigériában haltak meg keresztények a hitükért (4028 személy), továbbá a Közép-afrikai Köztársaságban (1269), a Kongói Demokratikus Köztársaságban (467), valamint Kenyában (2259).

Ezek a halálesetek mind, korábban az Al-Kaidának, jelenleg pedig az Iszlám Államnak hűséget fogadó iszlamista terrorcsoportok tevékenységéhez kötődnek. Pontosabban: ezek a terrorcsoportok alakultak át többé-kevésbé egybefüggő területtel rendelkező „államokká”, vagy egyfajta párhuzamos hatóságként működnek akár több országhatáron át olyan térségekben, ahol gyenge államhatalommal találkoznak: Észak-Nigériában, Kamerunban, Nigerben a Boko Haram; Líbiában, Maliban, Közép-afrikai Köztársaságban (több csoport); Szomáliában, Kenyában, Tanzániában az al-Shabaab; Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában a ADF-Nalu. A kalifátus „kisugárzási” területén a cél a keresztény lakosság elrettentése, majd tömeges kivándorlásra késztetése (lásd Iszlám Államot), hogy a keletkezett űrben a kalifátus uralmába beolvadjon egy vallásilag homogén muszlim lakosság.

 Rajtaütésszerű támadásokat szerveznek (sokszor a rosszul védett országhatárokon túl) keresztény célpontok ellen – keresztény gyülekezeti házakat, iskolákat vesznek célba. Például az al-Shabaab Szomáliából indult, hogy 2015. április 2-án túszul ejtsen 700 diákot egy egyetemi kampuszon Kenyában. Az intézményben a keresztényeket elkülönítették a muszlim társaiktól, és egyetlen nap alatt 148 keresztény fiatalt megöltek.

Vagy a korábban szinte ismeretlen ADF-Nalu Ugandából éjjelente hatol be rendszeresen a zömében keresztény lakosságú Kongóba. Itt falvakra támadnak, ahol késsel, borotvapengével, elképesztő kínzások közepette végeznek a helyi lakossággal. Amikor a Boko Haram rátámadt egy keresztény falura Észak-Nigériában, ahol sok Boro Haram elől menekülő ember húzódott meg, a támadók egyenként gyújtották fel az alvó emberek kunyhóit és házait, a menekülőkre pedig géppisztollyal tüzeltek. Ezzel a stratégiával terjed a kalifátus Afrikában.

Jogfosztás: a csendes üldözés

Az Open Doors aggodalmát fejezte ki a „rendszerszintű” (államilag megtűrt, támogatott, indított) keresztényüldözés megerősödése miatt is, elsősorban Eritreában (idén a 3. helyen van a listán), Pakisztánban, Indiában, míg az első helyen változatlanul Észak-Korea áll.

Eritreában, „Afrika Észak-Koreájában” totalitárius diktatúra működik, ahol könyörtelenül üldözik a kereszténység minden, államilag nem engedélyezett formáját. Emiatt a keresztények tömegesen igyekeznek elhagyni Eritreát, és többnyire Olaszország felé veszik az irányt. Az olasz tengerpartra érkező migránsok egynegyede állítólag eritreai állampolgárságú, sok közülük vélhetően keresztény.

Pakisztánban a keresztények ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma soha nem látott méreteket öltött. Több terrortámadással, lincseléssel, pogrommal. Az erőszak a 3,8 millió pakisztáni keresztény számára mindennapos fenyegetés. „Az erőszak abban nyilvánul meg, hogy naponta rabolnak el fiatal keresztény lányokat, hogy megerőszakolják, kényszerből férjhez adják és megterítsék őket az iszlámra. Nincs a mindennapos életnek olyan szegmense, ahol a keresztények ne néznének szembe az üldözéssel, ami gyakran nem állami szintű, hanem inkább radikális muszlim körökből származik.”

India a ranglista 17. helyére került a tavalyi 21. helyről. Az országban hatalmas társadalmi változásokat idézett elő a nacionalista hindu párt hatalomra jutása a 2014-es választásokon. A Narendra Modi vezette Indiai Néppárt – BJP – hatalomra jutása óta a keresztények elleni atrocitások elkövetői „gyakorlatilag mindig” büntetlenül maradnak. „Az elnök végig hallgatott, amikor 2015-ben elszaporodtak az erőszakos cselekmények keresztény épületekkel és vezetőkkel szemben. A rendőrség szinte soha nem megy ki a helyszínre, és a perek aligha vezetnek eredményhez. A kormány amnesztiában részesíti azokat, akik keresztényeket támadnak meg.” – írja a jelentés.

A rendszerszintű üldözés erősödött a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokban. (Kirgizisztán kivételével, mely az egyetlen ország a térségben, ami nem szerepel a rangsorban), Üzbegisztánban a legrosszabb a helyzet. A térségben az ország a rangsor 15. helyén áll. Dél- és Közép-Amerikában, a drog-maffiák által ellenőr­zött területeken továbbra is jelentős a keresztényüldözés, bár több ország visszacsúszott néhány hellyel a rangsorban (Mexikó jelenleg a 40. helyen, Kolumbia a 46. helyen áll), ám ez – amint említettük – nem az itt bekövetkezett javulásnak, hanem a keresztények elleni általános üldözés erősödésének köszönhető.

Tagadják az együttélést

Az idei ranglista fő tanulsága az, hogy az üldözés, bár alapvetően két egymástól eltérő formában nyilvánul meg (rajtaütésszerű erőszak vagy a mindennapokban kódolt rendszerszintű erőszak), egyaránt vallási alapú tisztogatáshoz vezet, mivel mindkét esetben ugyanaz a motiváció: a radikális csoportok nem hajlandóak tovább együttélni keresztény polgártársaikkal. A fenyegetések hátterében elsősorban a radikális iszlám áll (az 50 országból 35-ben a radikális iszlám a keresztényüldözés elsődleges forrása), de nem kizárólag. Például Rajeshwar Singh, az újnacionalista hindu kormányzathoz közelálló személyiség politikai programként december 2014-ben meghirdette a kereszténység és az iszlám teljes eltűnését Indiából 2021 végéig.

Példátlan menekülthullám

„A keresztények körében soha nem tapasztaltunk ekkora menekülthullámot. Legyen ez Szíriában, Nigériában, Kenyában vagy Eritreában, egész városokból, teljes tartományokból tűnik el a keresztény lakosság. Már a pakisztáni keresztények is menekülnek más dél-ázsiai országokba, hogy menedékjogot kérjenek.”

Nagy kihívás azonban máshol megtalálni a biztonságot, amire az Open Doors az iraki–szír keresztények esetét idézi. Az őket eddig befogadó kurd tartomány nemrég korlátozta a keresztények tulajdonszerzését a tartományban. Tulajdon (ház, föld, üzlet) perspektívája nélkül azonban az ott élő mintegy 120-200 ezer keresztény menekült nem fog hosszú távon beilleszkedni, és egy részük újra útnak indulhat.