Helyszíni beszámolók szerint népirtás zajlik Irakban keresztények és más kisebbségek ellen. Az Iszlám Állam nevű dzsihádista csoport a közel-keleti ország legnagyobb keresztény városát és annak környékét is elfoglalta. A térségből tízezrek menekültek el, mert a terrorhadsereg egyértelműen értésükre adta: halál vár rájuk, ha nem tagadják meg hitüket, vagy nem fizetik ki a hitetlenekre kiszabott adót. Barack Obama nagy nehezen lépésre szánta el magát: amerikai légicsapásokat rendelt el. Sokan azonban úgy vélik, mindez túl kevés és túl késő.
Irak legnagyobb keresztény városa, Karakos lakói egy nap arra ébredtek, hogy aknavetőkkel lövik őket. A támadás reggel 9-kor kezdődött, és civil áldozatokkal járt. Egy bomba például egy kilencéves kisfiút és négyéves unokatestvérét ölte meg. A dzsihádisták elfoglalták a város templomait, kereszteket romboltak le, és mintegy 1500 vallási kéziratot semmisítettek meg.
A The Telegraph nevű brit újság tudósítójának a kurd fővárosban keresztény menekültek számoltak be az Iszlám Állam offenzívájáról. Karakosban élt Isaac, aki egy általános iskolában egy helyi nyelvjárást tanított, amely a Jézus korában használt arámi nyelvből származik. Elmondása szerint nem gondolták volna, hogy el kell hagyniuk a várost, azt remélték, a kurd milícia, a Peshmerga megvédi őket. Az Irak legjelentősebb haderejének tartott Peshmerga harcosai azonban itt is komolyabb ellenállás nélkül visszavonultak. A helyiek számára ez azért is érthetetlen volt, mert a támadók láthatóan nem voltak túlerőben. Ezt erősítette meg az a pár ember is, aki a városban maradt: beszámolójuk szerint viszonylag kevés dzsihádista vonult be a körülbelül ötvenezer lakosú Karakosba. A kurd haderő megfutamodásával nem maradt más választásuk az itt élő keresztényeknek, mint hogy meneküljenek. Ezt kellett tenniük azoknak a hívőtársaiknak is, akik korábban Moszulból érkeztek ide, amit júniusban foglaltak el az Iszlám Állam terroristái.
Tízezrek indultak útnak Kurdisztán felé, sokan gyalog, és csak a rajtuk lévő ruhákkal. Az utakon káosz uralkodott. A menekülést nehezítette, hogy a kurdok ellenőrző pontokat állítottak fel, hogy így próbálják kiszűrni, nehogy dzsihádisták a menekülők közé szivárogjanak. Nem csak Karakos, de a környező települések – például Karamlisz, Bartella, Tel Kajf is kiürültek. A legtöbben kisemmizve érkeztek Erbilbe: az Iszlám Állam ellenőrző pontjainál elvették tőlük megtakarításaikat, arany ékszereiket, és még az autóikat is. Egy keresztény férfinak, aki a dzsihádisták kezére került a moszuli gátnál dolgozott, tízezer dollárt kellett fizetnie, hogy a fiát ne sorozzák be.
Kilátástalan a helyzete a Szindzsár hegyekbe menekült jazidi kisebbségnek is, akiket szintén népirtás fenyeget az iszlamisták részéről. Az etnikailag kurd jazidik barlangokban próbálnak meghúzódni. Némelyeket sikerült helikopterekkel kimenteni, de több tízezrek élete továbbra is veszélyben forog: dzsihádisták veszik körül őket, akik bármikor rajtuk üthetnek és lemészárolhatják őket. Másrészt nincsen elegendő élelmük és ivóvizük. A humanitárius katasztrófa megelőzése érdekében az amerikaiak, a britek és a franciák, valamint kurd és iraki helikopterek élelmet, vizet és orvosi ellátmányokat tartalmazó segélyszállítmányokat dobálnak le nekik. A műveletekbe Ausztrália is bekapcsolódott. A jazidik helyzete azonban ennek ellenére rohamosan romlik. Helyszíni beszámolók szerint a hegyek, a barlangok már holttestekkel vannak tele. Kedden felszállás közben hegyoldalnak ütközött egy segélyszállító helikopter, miután túl sok jazidi menekülő szállt fel rá. A pilóta a balesetben életét vesztette, az utasok közül pedig többen – köztük a jazidi kisebbség egyik parlamenti képviselője és egy amerikai riporter – megsérültek.
A népirtásra, valamint a térségben tartózkodó amerikai állampolgárok védelmére hivatkozva Barack Obama, ha nehezen is, de konkrét tettre szánta el magát: légicsapásokat rendelt el az Iszlám Állam bázisai ellen. Azt viszont leszögezte, hogy szárazföldi csapatokat nem fog Irakba küldeni. Már a lépés tálalása sem sikerült túl jól: bejelentése után nem sokkal az elnök Martha’s Vineyardon golfozott, ami miatt sokan bírálták. Az Egyesült Államok egyébként további százharminc katonai tanácsadót is küldött az észak-iraki kurd térségbe, akiknek feladata a humanitárius helyzet felmérése lesz. Beszámolók szerint megkezdték a Peshmerga felfegyverzését is.
Az amerikai harci gépek hamar megkezdték a bombázást, de úgy tűnik, nem sok vizet zavarnak a térségben. Még a Pentagon egyik tisztviselője is elismerte a héten, hogy a légitámadások nem gyengítették meg a dzsihádistákat. Obama bírálói pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a lépés inkább a PR-ról szól, hogy a felháborodott közvéleménynek felmutathassa: tett valamit az ügy érdekében. Súlyos hibának tartják sokan, hogy nincs kidolgozott stratégia a lépés mögött. Barry McCaffrey nyugalmazott tábornok az MSNBC-nek kifejtette: ha valaki katonai erőt vet be, akkor először le kellene írni, mik a céljai, és utána tudja eldönteni, milyen eszközt vessen be ennek eléréséhez. A Képviselőház elnöke, John Boehner is hasonlóan bírálta az elnököt. Véleménye szerint jogosan lép fel a dzsihádistákkal szemben, de azt aggasztónak találja, hogy megfelelő stratégia nélkül teszi ezt.
Még egykori külügyminisztere, Hillary Clinton is Obama kritikusai között sorakozott fel, igaz, később visszakozott. Clinton, akit a következő elnökválasztás lehetséges jelöltjei között tartanak számon, úgy véli, hiba volt az Egyesült Államok részéről, hogy a szíriai eseményektől távol tartotta magát, és így szabad utat engedett a legszélsőségesebb csoportnak. A volt külügyminiszter a The Atlanticnak adott interjújában arra is kitért, hogy Obamának nincs stratégiája a dzsihádisták fenyegetéseivel szemben. Az elnök egyik szlogenjére utalva Clinton azt mondta: a nagy nemzeteknek rendezőelvekre van szüksége, a „ne csináljunk ostoba dolgokat” pedig nem rendezőelv. Szerinte az Egyesült Államoknak egy „átívelő” stratégiát kellene kidolgoznia az iszlám szélsőségesség ellen, amelyet a szovjetek vezette kommunizmus elleni hosszú harchoz hasonlított. Később Clinton bocsánatot kért a bírálatokért Obamától, és biztosította egykori főnökét, hogy amiket mondott, nem jelentettek támadást az elnök ellen.
Az azonban tény, hogy az amerikai légicsapások nem ijesztettek rá a dzsihádistákra. Egy magát az Iszlám Állam moszuli „emírjének” nevező dzsihádista a Corriere della Sera olasz lapnak telefonon elmondta, hogy soha nem féltek az amerikaiaktól, még akkor sem, amikor gyengébbek voltak, így most sem fognak félni. Emellett azt is közölte, hogy amit eddig tettek, az csak a kezdet, és a világ el sem tudja képzelni, hogy milyen erősek valójában. A terrorista az észak-iraki keresztényeket is figyelmeztette: vagy áttérnek iszlám hitre, vagy kifizetik a hitetlenekre kirótt százezer forintnak megfelelő összegű adót. Ha nem teszik meg ezeket, biztos halál vár rájuk.
Beszámolók szerint a dzsihádistákat a helyi szunnita lakosok is segítették az újabb városok elfoglalásában. Szakértők ezt a belpolitikai válságnak és a megosztottságnak tudják be. Többen azonban most reménykednek, hogy Irak a stabilizáció útjára lépett. Több hónapnyi huzavona után ugyanis Fuád Maszúm iraki elnök kormányalakítással bízta meg Haider al-Ábádit, a parlament síita elnökhelyettesét. Bár Núri al-Maliki eddigi miniszterelnök alkotmánysértéssel vádolta meg az államfőt, és elítélte Ábádi kinevezését, úgy tűnik, a hatalomhoz foggal-körömmel ragaszkodó Maliki mögül mindenki kihátrál. Washington az újonnan kinevezett kormányfőt sürgeti, hogy állítsa föl kabinetjét, és egyesítse Irakot a dzsihádisták ellen. Maliki sorsa végleg megpecsételődni látszik azzal, hogy Irán is véget vetett hosszú ideje tartó támogatásának, és gratuláló üzenetében egyértelművé tette, hogy Ábádi mellé áll. Az új miniszterelnöknek harminc napja van a kormányalakításra, amelynek nem kis feladata lesz az ország egyben tartása és a szunnita lakosság bizalmának visszaszerzése.
http://www.hetek.hu/kulfold/201408/menekules_a_dzsihadistak_elol
