Úgy tűnik, hogy beigazolódik a három legnagyobb bagdadi keresztény felekezet pátriárkájának július elején kiadott drámai felhívása, amely szerint megszűnhet a kereszténység közel kétezer éves folyamatos jelenléte Irakban és Szíriában is. Az Iszlám Állam terrorszervezet által uralt területen ez már nem csak lehetőség: július 19-én kibocsátott  ultimátumuk szerint az iraki Moszulban élő keresztényeknek 24 órájuk maradt arra, hogy áttérjenek az iszlámra vagy megfizessék a hitetlenekre kirótt adót, különben „nem marad más a számukra, mint a kard éle”.

A nemzetközi közvélemény rideg közönnyel fogadta a három keleti rítusú, de Róma fennhatósága alá tartozó felekezet, a maroniták, a melkita és a szíriai katolikusok vezetőjének kétségbeesett segélykiáltását, amelyhez a szíriai és a görög ortodox pátriárka is csatlakozott. „Kérjük a világ vezetőit, hogy akadályozzák meg Irak felbomlását és mentsék meg az itt élő embereket a pusztító háború csapásaitól. Az iraki civilizáció végveszélyben van, beleértve a mélyen gyökerező keresztény civilizációt, amelynek tagjai az otthonuk és földjük végső elvesztésével néznek szembe” – írták a pátriárkák, akik követelték az elrabolt és túszul fogva tartott keresztények szabadon bocsátását, köztük Yohanna Ibrahim és Paul Yazigi püspökök visszatérését, akik 14 hónappal ezelőtt tűntek el Szíriában, miután iszlamista lázadók foglyul ejtették őket.

A nyilatkozatot antiókiai és más keleti keresztény felekezetek is támogatták. A megsemmisülés veszélye még közelebb van, mint a püspökök gondolták: miután az Iszlám Állam dzsihadista szervezet moszuli parancsnoka a múlt pénteki ima után kihirdette a 24 órás ultimátumot, a városból eltűntek a keresztények. Louis Sako káldeus pátriárka az AFP tudósítójának kijelentette, hogy „Irak történetében most először, Moszulban nem élnek többé keresztények”. Az állítást a Human Rights Watch (HRW) szóvivője is megerősítette. „Az Iszlám Állam a jelek szerint eldöntötte, hogy az általa ellenőrzött területeken eltörli még a nyomát is minden kisebbségi csoport jelenlétének” – áll a HRW közleményében. Hozzátették, hogy a szélesebb értelemben vett térségben, Ninive tartományban is csupán 25 ezer keresztény maradt, de ők szintén menekülésre készülnek.

Az Abu Bakr al-Baghdadi parancsnoksága alatt álló Iszlám Állam az iszlámon kívül semmilyen más vallást nem tűr el. Nyilvánvalóvá tették, hogy a hitetlenekre kirótt adó is csak átmeneti időre szól: a kalifátus területén nincs helye olyan lakónak, aki nem Allahhoz imádkozik. Az úgynevezett dzsizját a térségben utoljára száz éve az oszmán birodalom adószedői gyűjtötték.

A gyilkos:

Al-Baghdadi már eddig is bebizonyította: kész kiirtatni mindenkit, még azokat a muzulmánokat is, akik nem képviselik brutális eszméit. Sorra romboltatja Irakban és Szíriában nemcsak a templomokat, hanem a síita mecseteket is; sőt Moszulban kivégeztetett három szunnita imámot is, akik kritizálták döntéseit.

A dzsihadisták néhány hét alatt tizenegy templomot és kolostort semmisítettek meg Moszulban. A vallási intézmények mellett az ősi sírokat sem kímélik: bontókalapácsokkal és robbanószerekkel összezúzták az iszlám által is tisztelt bibliai személyiségek, köztük Jónás (Junisz) próféta síremlékét, akinek a szolgálata a Moszul mellett fekvő ősi Ninivébe szólt. Emellett lerombolták a még régebbi pátriárka, az özönvíz előtt élt Séth (Ádám és Éva harmadik fia) emlékhelyét is, akit az arabok Nabi Shith néven tisztelnek.

Irak területén már az első században éltek keresztény közösségek, amint arra Péter apostol a babiloni gyülekezet nevében írt üdvözletében utal. Még ha ez a hivatkozás képletesen Rómára is vonatkozik, a kereszténység jelenléte kétségbe vonhatatlan a birodalom keleti határvidékén: eddigi ismereteink szerint a világ legrégebbi keresztény templomként használt épületeit Kelet-Szíriában, a mai iraki határ közelében, Dura-Európosz településen tárták fel. A megtalált falfestményeket i. sz. 232 és 256 között készítették, tehát közel egy évszázaddal azt megelőzően, hogy Konstantin császár államvallássá tette a kereszténységet a Római Birodalomban.

A negyedik század elején a Bagdadtól délre fekvő Szeleukia-Ktésziphón a térség legfontosabb püspöki székhelyévé vált. A kereszténység jelenléte az iszlám megjelenése után is erős maradt Irakban. Az Abbászida Kalifátus idején közel ötszáz évig Bagdad volt az iszlám politikai és kulturális központja, és ebben az időszakban tovább virágoztak a keresztény közösségek és kolostorok. A nyolcadik század folyamán az Abbászida kalifák szíriai szerzetesekre bízták a görög filozófiai, orvosi és tudományos művek fordítását arab nyelvre.

Bár a későbbi oszmán uralom során a keresztény (és a zsidó) közösségek helyzete időszakonként rosszabbra fordult, a kereszténység szerves része maradt a térség társadalmának. Az 1987-es iraki népszámlálás adatai szerint 1,4 millió keresztény élt az országban. Szaddám Huszein uralmának megdöntése után azonban megkezdődött a keresztény exodus. Amit az évtizedes véres polgárháború meghagyott, annak al-Baghdadi terrorkalifátusa, most úgy tűnik, hogy az írmagját is eltörli – a világ pedig némán hallgat.

http://www.hetek.hu/kulfold/201407/al_baghdadi_terrorkalifatusa_kiirtana_a_keresztenyeket